Sajnos nem tudom, ki fotózhatta le a még épülő pártházból a Nerfeld-palotát 1964 vagy 1965 kora tavaszán, munkanapon, déltájban, megörökítve ezzel a mai Szapáry út elejét is. Mindez akkor történt, amikor a Ságvári még nem volt körút, a Nerfeld-palotában pedig nem a Centrum áruház működött.

Évekkel ezelőtt kaptam blogSzolnok Rita nevű olvasójától két tucat szolnoki színes képet, amelyeken a hatvanas évek első felében látható a város. A képeket aztán – a ma már sajnos nem élő – Danka István, az egykori megyei tervezővállalat fotósa javította fel digitálisan, így szinte mindegyiket használtam vagy bemutattam az elmúlt bő évtizedben. A mellékelt, a még épülő pártházból készült fotókkal is foglalkoztam már más cikkekben, de az Album rovatban még nem kapott külön helyet, holott ritka szögből és ritka pillanatban mutatja Szolnok egyik legfontosabb kereszteződését és közvetlen környékét.

A kép egyébként 1929-ben elkészült Nerfeld-palotára fókuszál, ami a fotózás pillanatában 34-35 éves volt, azaz épp egy évtizeddel fiatalabb, mint ma az Agóra régi tömbje vagy éppen a Skála. Mivel a felvétel bal alsó sarkában még látható az a kerítés, ami a mai Boldog Sándor István körút elején egykor álló szecessziós Kereskedelmi Bank bontása miatt került oda, ugyanakkor a Nerfeld-palota fölött, a Tisza szálló tornya előtt már a színház szocialista homlokzata dereng, egészen biztos, hogy az ismeretlen fotós 1964 vagy 1965 kora tavaszán dolgozott. Tehát akkor, amikor a Nerfeld-palota üzlethelyiségeinek legnagyobb részét még az egykori Állami, ekkor éppen Alföldi áruház foglalta el, amiből majd csak 1966-ban lett Centrum. Hogy aztán még alig három évig működjön ezen a helyen a szolnoki Centrum áruház, ami azonban éppen elég volt ahhoz, hogy az 1969. április 11-ei tűzre és a helyre is a legtöbb helybéli ma is úgy hivatkozzon: Centrum-sarkon.

Nem hinném, hogy a fotó készítője a megyei, a járási vagy a városi pártbizottság, esetleg az akkori állampárt (MSZMP) csatolt részeinek dolgozója lett volna, inkább a kivitelezők vagy azok élelmes ismerősei között keresném az „elkövetőt”, akinek 1965. április 4-e, az átadás előtt sikerült bejutnia az épületbe. Ha jól tippelem, akkor a kereszteződésre néző oldal legfelső emeletéről lőtte ezt a két képet, aminek köszönhetően a Nerfeld-palota fölött is elnézhetünk. Bal oldalon az a gangos épület a városháza melletti városi bérház a Táncsics utcában, amit nem sokkal a Nerfeld-palota előtt építettek a Speyer-kölcsönből. Középen a hosszú, lapos tetős ház a hadkiegészítési parancsokság tömbje, ami elé alig egy évtized múlva húzzák majd fel a Helyőrségi Művelődési Otthont, azaz a HEMO-t. Tőle jobbra a Tisza-szálló tornya és a mainál jóval magasabb kéménye tűnhet fel, előtte a színház 1964-ben elkészült bejárati tömbjével. És helytörténetileg legalább ennyire fontos a Nerfeld-palota és a nagy OTP épülete mögött látható nyeregtetős épület, a Magyar utca első társasháza is, ami a Szolnok belvárosában megjelenő új beépítési forma nyitányaként is értelmezhető.

Persze az utcaszint sem kevésbé érdekes. A legfontosabb, hogy ekkor még nem szerelték fel Szolnok első közlekedési jelzőlámpáit ide, és a zebráknak is csak a szélét jelölték. A mai Szapáry, akkori Ságvári út közepén viszont járdasziget húzódott, amiket majd csak egy évtizeddel később, a 4-es főút átkelési szakaszának rekonstrukciója után számoltak fel. A képen két, ugyanolyan 500-as, kék-fehér fényezésű Trabant látható, amelyek közül az első előtt, a járda szélén álló fa körül jellegzetes hirdetőoszlop szolgálta a tájékozódást. És mint látható, a mai napig kiirthatatlan kerek kő virágtartókból már ekkor is volt Szolnokon, miként a meghatározhatatlan alakú villanyközmű-szekrényből is. De hát nincs ebben semmi meglepő. Csak hatvanéves ez a kép. Igaz, azóta nemcsak a Tiszán folyt le sok víz, de a néhai Ságvári és Beloiannisz utca kereszteződésében is nagyon sok minden változott.