2025.08.27. (szerda)

Verseghy megérkezett

Verseghy megérkezett

Dátum:

Ezen a második világháború előtt kiadott szolnoki képeslapon nem az előtérben lévő békás szökőkút és nem is a háttérben látható Tisza szálló az igazán érdekes, sőt még csak a közterület akkori elnevezése - Tóth Tamás park - sem, hanem a már a helyén lévő Verseghy Ferenc-szobor.

Ezen a második világháború előtt kiadott szolnoki képeslapon nem az előtérben lévő békás szökőkút és nem is a háttérben látható Tisza szálló az igazán érdekes, sőt még csak a közterület akkori elnevezése – Tóth Tamás park – sem, hanem a már a helyén lévő Verseghy Ferenc-szobor.

Az első világháború után felerősödő szolnoki Verseghy Ferenc-kultusz egyik fontos pillanata volt, amikor a vármegyeháza és a Tisza között 1926-ban kialakított parkban felavatták a valahol a közelben született költő mellszobrát. A Szolnoki Művésztelephez kötődő Borbereki Kovács Zoltán alkotását 1934. szeptember 30-án leplezték le a Tisza szálló belvárosi híd felé eső kerítésének a közelében, és igazi kuriózum, hogy az elmúlt évszázadot nemcsak túlélte, de azóta is ugyanazon a helyen áll. Ez utóbbi kitétel még akkor is igaz, ha a felvilágosodás költőjének szolnoki szobra állt már a Tóth Tamás és a Marx parkban is, ami csak a rendszerváltás óta viseli a nevét.

A budapesti Barasits gondozásában megjelent, a Tisza-szállóra koncentráló képeslap persze akkor válik igazán érdekessé, ha mellé tesszük, mondjuk, az ugyancsak fővárosi Weinstock Ernő pár évvel korábbi kiadványát. Az idősebb – ennek ellenére jobb minőségű – képeslapon ugyanis jól látható, hogy mi volt 1934 előtt a Verseghy-szobor helyén. Először is egy ugyanolyan magas talapzatra helyezett, viszonylag nagy amfora, amiből ma is látható három, 1926-os vésettel a parkban. Korábban már írtam róla a blogSzolnokon, hogy ezekből eredetileg négy darab állt ezen a közterületen. Kettő talán ugyanazon a helyen van, ahová közel száz éve tették őket. A harmadik a parkon belül vándorolt, szerintem éppen a képen látható. A negyedik pedig előbb elhagyta ezt a környéket, majd feltűnt a mai 56-os park, később pedig az Eötvös téri víztorony tövében, hogy aztán nyoma vesszen.

További érdekesség, hogy a Verseghy-szobor elhelyezése érdekében – legalábbis a régebbi fotó tanúsága szerint – nemcsak az amforát kellett eltávolítani, de egy közvilágítási lámpaoszlopot, illetve egy padot is. Ugyanakkor a két anzikszot összehasonlítva az is feltűnhet, hogy szűk évtized alatt mennyit változott a park növényzete, hozzátéve, hogy lassan száz éve ez egy gondozott közparkja Szolnoknak. És egyébként éppen a növényzet árulja el, hogy a már a Verseghy-szobrot is mutató képeslap lekorábban 1935 nyarán készülhetett, hiszen a szoboravató ősszel volt, azaz utána hónapokig nem lehetett ilyen dús növényzettel megörökíteni Borbereki Kovács Zoltán alkotását.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Automataemlékek

Ha már mindenhol megosztottuk Bauer Sándor Fortepan.hu-ra felkerült 1975-ös szolnoki fotóját úgy, mintha kincskeresőként bukkantunk volna rá, talán vehetjük a fáradságot, hogy megemlékezzünk a kép készítőjéről és a fotó születésének körülményeiről is. Mindkettő van olyan érdekes, mint a kép. Bár kicsit bonyolultabb, mint csak osztogatni ezt a 42 éves felvételt.

Szolnoki képek 1941-ből

Egy szolnoki képeslapon két fotó, azokon négy jelentős épület, amelyek közül három ebben a formában ma már nem látható. A budapesti Gárdony és Fenyvesi cég által 1941-ben kiadott képeslaphoz nem sokkal korábban készülhettek ezek a felvételek a szolnoki Szapáry és Apponyi Albert utcákban.

Ki áll a színház előtt?

Talán egy színész, talán egy színpadi szerző, vagy egy korabeli szolnoki színházrajongó áll Szigeti Henrik felvételén a város első kőszínháza előtt, valamikor a múlt század tízes éveinek első felében. A képet nézve a korabeli Városház utca környékét is elképzelhetjük.

Három kép, egy lakótelep

A 4-es főút szolnoki szakaszának felújítása a Barátság-felüljáró és a Szabadság tér között 1974-ben zajlott. A József Attila úti lakótelepnek nevezett új városrész építése nagyjából ekkor ért a véget, és már csak "apróságok" voltak hátra. Például a régi "mozdonyvezető kultúrház" lebontása.