Éppen fél évszázada állították fel a Dr. Sebestény Gyula körút és a Városmajor – 1990-ig Vörös Csillag – út kereszteződésében, az ABC előtti üres területen, az egymásnak háttal álló, összekapaszkodó három gyermeket ábrázoló mészkőalkotást. Zugló ajándéka a 900 éves Szolnoknak.

A talapzatával együtt körülbelül egy méter magas műalkotás a nagy forgalmú körforgalom mellett lévő üres, füves placcon, nagyjából az ABC sarkával egyvonalban áll. Elhelyezése több kérdést is felvethet, hiszen méreteivel, arányaival nagyon nem passzol a környező épületekhez, és témája sem kapcsolható a környékhez. Ráadásul, amikor ide került, a Zagyván túli városrész, azaz a Tallinn lakótelep, vagyis a Vosztok építése már befejeződött. Nincs rajta semmiféle felirat vagy alkotói monogram sem. Kora ellenére viszonylag jó állapotban van, köszönhetően talán annak, hogy néhány évvel ezelőtt ismeretlenek megszabadították szennyeződéseitől. Sokáig azt hittem, hogy a 900 éves szolnoki beruházásokhoz kapcsolódó olyan képzőművészeti alkotások egyike, ami az akkoriban kötelező keret terhére – minden beruházás értékének töredékéből valamilyen szobrot, domborművet kellett rendelni – készült, de nem jutott neki máshol hely.

Az immár ötvenéves Gyerekek című szobor máshogy kapcsolódik Szolnok első írásos említésének 900 éves jubileumához. Szolnok megye és a megyeszékhely kapcsolata Budapest XIV. kerületével – nagyon leegyszerűsítve Zuglóval – az ötvenes évek elejére nyúlt vissza, amikortól az ottani üzemek és dolgozóik az itteni téeszeket és vállalatokat „patronálták”, azaz segítették a maguk módján, a szocializmus keretei között. E kapcsolat megörökítéseként született meg 1973 tavaszán Zuglóban a Szolnok park, ahová négy, szolnoki művész által készített képzőművészeti alkotás is került illetve került volna. E gesztus viszonzásául kapta Szolnok 1975-ben Nagy Sándor Gyerekek című alkotását, azaz Zugló ezzel a szoborral köszöntötte a 900 éves Szolnokot.

Nagy Sándor (1923-2017) a hetvenes évek közepére már befutott, 1955-től köztéri alkotásokkal is jelentkező szobrászművész volt. A háromszögben egymásnak háttal álló, egymásba kapaszkodó gyerekeket ábrázoló szolnoki című munkája kapcsán talán érdemes azt is elmondani, hogy pályájának indulása és kiteljesedése szorosan összefüggött háború utáni Magyarországgal. A 13 gyermekes (!) szabolcsi parasztcsalád háborút és hadifogságot is megjárt, kőművesnek tanuló legnagyobb fiából ugyanis soha nem lehetett volna elismert szobrász, ha a Fényes szelek időszakában nem figyelnek fel tehetségére. Ahogy nem lehetne ma az ország számtalan pontján – a Köztérkép közel félszázat tart nyilván – az alkotásaival találkozni, ha vitathatatlan tehetségének nem adnak teret a szocialista kultúrpolitika megrendelései. Szobraira rákeresve a világhálón egyébként nyugodtan állíthatjuk, hogy aki legalább egyszer már alaposan megnézte és körbejárta Nagy Sándor egyetlen szolnoki köztéri alkotását, az nagy biztonsággal bárhol felismeri a 2002-ig szinte csak kővel dolgozó művész munkáit.