Többgyermekes kispesti anyuka lelkesedett így Szolnokért 1932. június 15-én délelőtt 10 óra 30 perckor, midőn édesanyjának és otthon maradt gyermekeinek megírta e Nerfeld-palotát mutató képeslapot. A fővárosi Barasits cég nem sokkal korábban adhatta ki az új szolnoki palotát mutató lapot.

Ifjabb Nerfeld Ferenc a húszas évek második felében kezdte felvásárolni az akkori Szapáry és Gorove utca sarkán lévő földszintes ingatlanokat. Édesapjának már az előző század nyolcvanas éveiben is volt itt háza, amelynek utcafrontján ugyanúgy üzlethelyiség működött, mint a többi, ívesen egymás mellé illesztett épületben. Az első világháború előtt megalapított Nerfeld bankháznak azonban a húszas évekre már olyan jól ment, hogy nemcsak felvásárolta az üzletük melletti házakat, de 1929-ben a helyükön felépíttették az ezen a képeslapon megörökített palotájukat, amelynek földszintjén bolthelyiségek sorakoztak, emeletein pedig jövedelmező bérlakások kaptak helyet.

Biztosak lehetünk abban, hogy a főváros egyik legnagyobb képeslap-kiadója, a Barasits cég sem véletlenül fotóztatta le szinte új korában ezt az épületet. A palota sarkán, a négy szoborral díszített erkély alatt volt ugyanis a Nerfeld bankház bejárata, ahol minden bizonnyal örömmel vették, ha az országban és a világban szétküldött képeslapok is tudósítanak róluk, illetve vidéki mércével jelentős beruházásukról.

Persze a palota üzlethelyiségeinek bérlői sem bánkódhattak az ilyen a fajta reklám miatt. Például a bankháztól balra lévő Kristály cipőboltban, vagy a másik oldalon lévő gyógyszertárban, netán a Gerő Ignác tulajdonában lévő könyv- és papírkereskedésben, esetleg a szomszédos virágboltban. És ezek még csak azok a kereskedések, amelyek az ismeretlen fotóshoz – aki az egykor a Szapáry utcát lezáró szecessziós Kereskedelmi bank előtt állva dolgozott – közel estek. Legalább ugyanennyi üzlet volt még a Nerfeld-palota Gorove és Kossuth utcai szárnyaiban. Ráadásul mindegyik szép, vevőcsalogató kirakattal.

Nem zárható ki, hogy az itt bemutatott képeslapot 1932. június 15-én délelőtt fél tizenegykor postára adó hölgy maga is megfordult a Nerfeld palota valamelyik üzletében. A lap hátuljára írt, édesanyjának és odahaza hagyott gyermekeinek szóló üzenetből ugyanis úgy tűnik, valamiféle kiránduláson, túrán, utazáson lehetett, hiszen nemcsak Szolnok szépségére tesz megjegyzést, de a tájtól is el van ragadtatva. Mint írja, örül annak, hogy elindultak az utazásra. Talán anyai lelkiismeret-furdalását akarta enyhíteni ezzel a lappal, amit szerintem pár órával az indulás után írhatott az odahaza hagyott gyerekeknek és a rájuk vigyázó édesanyjának.

A Nerfeld-palotáról egyébként nem sokkal korábban megjelent egy hasonló szögben készült, de nagyobb kivágású – a szomszédos épületeket jobban mutató – fotó képeslapon, amin ugyanúgy látható az üzemanyagtöltő-kútfej, a főút szerény irányítótáblái, illetve jobb oldalon, a facsemete köré helyezett szögletes „hirdetőoszlop”. Ugyanakkor azon a lapon nincs rajta az a kerékpár mellett álló fiatalember, aki valamilyen asztalnál álldogál. Sajnos, nem vehető ki, hogy pontosan mi az az asztal mellette, így csak tippelem, hogy valamiféle alkalmai újságos vagy könyves árushely lehetett, amiben már csak azért is lenne logika, mert a Nerfeld-palota előtti kereszteződés mégiscsak Szolnok legforgalmasabb helye volt a harmincas évek elején (is.)