A Madas-ház végnapjai című 2025. december 12-én megjelent cikk meglepő „sikert” aratott. Bár az elmúlt tizenhét évben sokszor írtam erről a házról, annyi reakció és hozzászólás soha sem érkezett a témához, mint az épület utolsó pillanatait megörökítő képet bemutató cikkhez. Ezért bátorkodom elővenni egy újabb, ismeretlen fotós által készített fotót az épületről, hiszen úgy tűnik, emléke sokkal mélyebben él a helyiekben, mint eddig gondoltam. Ha valaki tudja, hogy ezt a felvételt ki és miért készítette, kérem, ossza meg velem/velünk! Arra pedig tippeket várok, hogy a ma még ismeretlen fotós honnan dolgozott. Az egykori Beloiannisz utca 7. szám alatt álló Madas-házzal szemben, a Sütő utca egyik sarkán ugyanis a kép készítésekor még földszintes épület állt. Így legfeljebb a másik sarkon lévő egykori Gelka – ma bank – emeletéről, vagy a néhai 1-es ABC fölötti erkélyről dolgozhatott a fotós, ám ha így volt, a korban nagyon ritka, szuper optikával kellett rendelkeznie. Ez esetben pedig nyilvánvaló, hogy nem amatőr fotóssal van dolgunk.

A fotós személyével és a fotózás helyével ellentétben a kép készítésének ideje viszonylag pontosan belőhető. A felvétel fókuszában lévő, az egykori Beloiannisz és Csarnok utca sarkán álló Madas-ház emeleti ablakaiból hiányzó függönyök és az így láthatóvá váló üres szobák miatt. Mert azt hiszem, azt nyugodtan kizárhatjuk, hogy az utcán látható emberek ruházata és az árnyokok alapján késő délelőtti fények okán pedig késő tavaszinak tűnő kép készítésekor a Beloiannisz út 7-es számú bérház minden lakásában éppen függönyt mostak és nagytakarítottak. A magam részéről inkább azt gondolom, hogy ez a fotó már akkor készült, amikor az emeleti lakásokat a szanálásra hivatkozva kiürítették, viszont a földszinten lévő 33-as ruházati boltnak még nem készült el az új helye. Azaz szerintem ezt a képet 1973 késő tavaszán vagy kora nyarán készítették, azaz a Madas-ház felrobbantása előtt nagyjából fél évvel.

A képnek köszönhetően néhány dolgot érdemes rögzíteni a Madas-házzal kapcsolatban. A hatvanas évek első felében még szó sem lehetett a lebontásáról, hiszen a második emeleti ablakok alatt gázkonvektorok szellőzőrácsai láthatóak, márpedig ezeket 1964-65 körül helyezhették itt el. Az épület homlokzatán, az ablakok alatt látható stukkók, az első emeleti kőkorlátok, illetve a fentebbi szintek fém erkélykorlátjai pedig arra utalnak, hogy az épület viszonylag épen úszhatta meg az 1944-es ostromot, illetve az államosítás utáni, Ingatlan Kezelő Vállalat által végeztetett felújításokat. Külsőre az egyetlen utólagos beavatkozásnak azok a zászlótartól tűnnek, amelyek az első emeleti íves erkély két oldalán láthatóak. Mindezek pedig csak megerősítik azt, hogy a húszas évek végén épült Madas-ház egy elég masszív építmény lehetett. És nyilvánvaló, hogy ma is állhatna, ha a 4-es út Szolnokon átvezető szakaszát nem a Beloiannisz/Baross úton keresztül vezetik.

És akkor túlélhette volna a hetvenes évek közepét a Beloiannisz út 9. szám alatt lévő Rövidáru bolt is, amit ugyanúgy a helyi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat működtetett, mint a szomszédos, és máig legendás 33-ast, illetve a Madas-házban lévő, de ezen a képen nem látható Hófehérke gyermekruházati üzletet. E boltok kapcsán szerintem érdemes „felfedezni” a kirakatok fölött lévő, az utca fölé kiengedhető napellenzőket, amelyek részben a kirakatok láthatóságát szolgálták, másrészt a nyári „korzózást” is segítették. Vessenek meg érte, de én ezekért elmorzsolok néhány könnycseppet! Merthogy nekem hiányoznak Szolnokról a valódi, és pláne az igényes kirakatok. Illetve szerintem kevés praktikusabb „utcabútor” szolgálhatna bennünket az egyre melegebb nyarakon, mint az ilyen utcára kiengedett napellenzők.

A képen látható második földszintes ház a Beloiannisz út 11., ami már a Jászkürt utca sarkánál volt, nagyjából ott, ahol ma a Pelikán parkoló behajtója található. A következő, saroktornyos épület – ami egykor szépen „válaszolt” a mai Baross 16. és a Mária utca sarkán álló Deutsch-féle ház tornyaira – az egykori 13-as telken állt, oldala pedig már a Szív utcára nyílt. Miként a Hősök teréig, egyébként szintén emeletes további ingatlanoké, amelyekben közös volt, hogy földszinti utcafrontjukon, a „főutcára” üzlethelyiségekkel nyíltak. Különböző időpontokban működött ezekben cipőbolt, bútorbolt, órás, fényképész, amelyeknek majd új helyet kellett keresni a fotózás évében, hiszen 1973 szilveszterére ezekből az épületekből, a Madas-házhoz hasonlóan semmi sem maradt.