Van olyan csapnivaló humorista, akiről állami emlőn hizlalt producerek elhitetik, hogy vállalható forgatókönyvíró, aminek következménye Demjén Ferenc életművének lábbal tiprása közpénz százmilliókból. A jegyet váltó közönség mellett csak a jobb sorsra érdemes színészeket sajnálom.
Nincs szükség púderre! A Család ellen nincs orvosság című darab Szolnokon csak egy térdcsapkodósra kalibrált komédia. Szó sincs mélységekről, csak hazugságspirál okozta félreértésekről, amiken nagyon jól fog szórakozni, aki csak kikapcsolódni ül be a Szigligetibe. De nem vagyunk egyformák.
"Ha egyszer ötösöm lenne a lottón, biztos, nem így csinálnám." Szerintem a Prah nézőinek többsége ilyesmi gondolattal fog kijönni a Szín-Mű-Hely előadásairól. Pedig abban, amit Spiró György megírt, Márkó Eszter megrendezett illetve Mészáros István és Gombos Judit eljátszott, más is van.
Az egykori szocialista vállalatok privatizációjáról és későbbi sorsukról, vagy éppen a rendszerváltás előtti, kvázi "rabszolgamunkáról" nekünk is ideje lenne filmeken (is) mesélni. A kisemberek szemszögéből. Még akkor is, ha nálunk A változás valutájához hasonló alaptörténet nincs.
Szolnokon már elhallgattak a fegyverek, amikor Radnóti Miklós még Abda felé tartott, ahol valószínűleg magyar katonák meggyilkolták. A tömegsírból előkerült (?) füzetének néhány "fémlapja" Szolnokon is látható. Ács Dániel Nem tudhatod című könyvében nemcsak a gyilkosok nyomába ered.
