Van egy nagyon kemény 5-6 perces jelenetsor Till Attila új filmjének az elején, ami hatásában a rendező Csicska című rövidfilmjéhez mérhető. Utána viszont következik még 70-80 perc céltalan bolyongás, aminek egyetlen üzenete, hogy a függőségből - legyen az film vagy pia - nincs kiút.
A Ma este gyilkolunk címe ellenére nem krimi, a beharangozóval szemben nem vígjáték, hanem legfeljebb jutalomjáték a benne szereplő színészóriásoknak. Ha ezt el tudjuk fogadni, és fogékonyak vagyunk a kedves részletek iránt, egyszer jól is szórakozhatunk Kern Andrásékon.
Ez volt az első, ami eszembe jutott a Vízkereszt első jelenetét látva, amint tizennyolc szolnoki színész elmozogta a viharba került hajót, a hajótörést, a szigetre vetődő ikerpárt. Az állam leesett. A fösvény után ismét olyasmi született a Szigligetiben, amit máshol is mutatni lehet.
Álmomban nem gondoltam, hogy látok még olyan színházi előadást, ahol egyetlen színész, tulajdonképpen a monológjával képes olyan hatást kiváltani, hogy ott kelljen hagynom a darabot. Martfűn megtörtént, a Lovas Rozi által előadott Lányok, fiúk nagyjából nyolcvanadik percében.
A szolnoki viselet című kötet forgatható úgy, mint a Damjanich János Múzeum tárgykatalógusa, meg úgy is, mint egy előző századfordulós "divatlap", ami ráadásul valódi színekkel hinti be a korabeli fekete-fehér fényképeket. És persze helytörténeti forrásnak is kiváló.
