Családi mozi. Már ha idős szüleinket vagy nagyszüleinket visszük el rá. Oscar esélyes, ha ezt jelöli Magyarország a díjra. Igazi hazai színészparádé, ami nem véletlen, hisz egy Oscar-díjas rendező filmjében mindenki benne akar lenni. Deák Kristóf Az unoka című mozija nagyon jó évindítás.
Azt kívánom, hogy a Vesztegzár a Grand Hotelben legyen az utolsó premier, amit a Szigligeti társulatának az Aba-Novák színpadán kellett prezentálnia. Mert ez az előadás minden eddiginél jobban bizonyítja, hogy hiába a jó darab, a kiváló rendezői ötletek, a remek játék, a hely minderre alkalmatlan.
A mesék egy kicsit a valóságról is szólnak. Az én egyik mesém például arról, hogy ha valaki kétszer nem tud vállalható játékfilmet készíteni közpénzből, akkor a három a magyar igazságot zárójelbe téve, többé nem kap ilyesmire lehetőséget. Persze lehet, hogy tévedek, és Dobó Kata új filmje jó.
Nem művészfilm. Nem fesztiválfilm. Lesz-e belőle karácsonyi kultfilm, amit minden ünnep környékén úgy vetítenek, mint a Reszkessetek betörőket, vagy megnézek, mint az Igazából szerelmet, azt az idő dönti el. Mindenesetre a Nagykarácsony annyi, amennyit vállal. Szórakoztató és szerethető.
Azt mondják, a rendszerváltás óta nem sikerül vállalható, a magyar történelemről szóló mozifilmet készíteni a hazai filmiparnak. Szerintem megtört a jég. Az Eperjes Károly rendezésében és főszereplésével elkészült Magyar Passió példaértékű történelmi játékfilm lett. Szolnoki szállal.
