Nem azért ajánlom megnézésre a már a Tisza moziban is futó Vakfolt című új, magyar filmet, mert annyira jó. Inkább, mert egy olyan lelkes, fiatal közösség készítette ?fillérekből?, akik egy jegynyi támogatást megérdemelnek mindazoktól, akik hisznek a hazai filmek jövőjében.
Azért jó Radó Denise rendezte klasszikusokat nézni - Jézus Krisztus Szupersztár, Padlás és immár a My Fair Lady -, mert nem megismétel és kliséket illesztget, hanem az alapokat úgy díszíti fel az ötleteivel és a mellékszereplők játékával, mint amikor a fenyőből karácsonyfa készül.
Lehet, hogy a Szigligeti Színház Szent Johannája a XV. században játszódik, de hogy a máról is szól - sőt! - abban egészen biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy miként az egész darab főszereplője a Johannát alakító Molnár Nikolett, az epizódszerűen elkülönülő helyszíneknek is megvannak a főhősei.
Még 363-at kell aludni a következőig. Eddig csak a Tiszavirág Fesztiválig számoltam visszafelé a napokat, de a Tiszaligeti Sportcsarnokban, az idei Tánckoncerten annyira elvarázsoltak, hogy új számlálót kellett indítanom. Plusz újra felvettem az álmaim közé a szolnoki koncerttermet.
Morbid, hogy a Halj már meg! című új magyar film rendezője, forgatókönyvírója és operatőre nem élhette meg a premiert. Pedig miközben Kamondi Zoltán elkészítette 2016 legjobb magyar filmjét, azt is bebizonyította, hogy az említett három feladatot kellő tehetség esetén egy művész is elláthatja.
