Jó lenne egy olyan könyvet kézbe venni, amely a Szolnokra tervezett, de soha meg nem valósult épületek terveit, történetét mutatná be. Mert lehetne például a megvalósultakat viszonyítani, netán bánkódni az elszalasztott lehetőségek okán, de akár ösztönzőleg is hatna, hogy érdemes álmodozni.
Nem egy családbarát, inkább feminista film. Tulajdonképpen vígjáték, mivel azonban nem az a gatyaletolós fajta, vannak benne drámai részek is. Az alapötlet remek, a feszegetett társadalmi problémák jók, csak kár, hogy a vágó gyáva volt. Robert De Niro viszont zseniális.
Vagy én lettem szentimentális, vagy Csiky Gergely darabja az, mindenesetre férfi létemre szipogtam A nagymama első felvonásának a végén. Körülnézve láthattam, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Amiért elsősorban Almási Évát, és az ő szerethető nagymama figuráját kell okolnunk.
A Víkend egy hétvége történései 100 percben elmesélve. Pörgősen és izgalmasan, amitől úgy csodálkozol rá, hogy jé, már vége, mint a legjobb pihenőnapokra. Mátyássy Áron thrillere Gryllus Dorkával, Simon Kornéllal, Lengyel Tamással és Árpa Attilával a Tisza moziban is megy.
Tizenhárom képből is lehet emlékezetes kiállítást rendezni. Erre a legjobb bizonyíték a Szolnoki Művésztelepen alkotó Soosur Georgius Értékteremtés című tárlata a Damjanich Múzeum időszaki termében. A képeket fizikai valójukban nem vinném haza, de agyamba örökre beleívódtak.
