A Szapáry úti nagy banképület tetején bő nyolcvan éve mutatja óra az időt. Persze, amióta mindenkinek a karjára, zsebébe óra került, talán már nem is annyira fontosak ezek a közterületi időmérők. Bár szerintem zavaróak tudnak lenni, ha nem a helyi, hanem mondjuk, a nyugat-szibériai pontos időt mutatják. Márpedig a néhai Tünde/Kádár cukrászdától felnézve a bank homlokzatára, ez a helyzet. Vajon ki állíthatja be azt az órát?
Vagy szolnoki dzsungel? Netán égig érő csalitos a város közepén? Ki tudja, mit rejt a mélye? Vadállatokat? Tündéreket? Szemetet? Patkányokat? Persze magánterület. Ehhez is mi közünk? Hát van azzal valami baj, ha Szolnok főutcájától és egykori korzójától háznyira pár év alatt, a néhai kertmozi, meg az első autószalon helyén a gondozatlan, gyomos telekből egy szabályos kiserdő lett? Szerintem: van. Bár a Sütő utca összképén nem sokat ront.
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.
A Tallinn városrész egyik fáján élő mókuscsalád feje megunta, hogy olykor nem tudja használni odúja bejáratát, mert mindenféle alakok pont a bejárata elé parkolnak. Szerzett hát egy jól megfogalmazott, rikító színű táblát, pár nagyobb szöget, meg egy kalapácsot. De nem tudta felszögelni a táblát, mert a mancsaival csak egy mogyorót bír el. Szerencsére a Vásárhelyi Pál utca egyik lakója is hasonlóan érzett, és ő már tudta használni a kalapácsot, a fát meg nem kérdezték. Így most rend van a Tallinn városrész egyik bejáratánál.
