Miért tarthatta valaki fontosnak, hogy 1913 januárjában arról tájékoztasson egy budapesti özvegyasszonyt, hogy igaz híveként, a szívélyes üdvözletét este tíz órakor írja Szolnokon? Nem zárható ki, hogy az ismeretlen az általa küldött képeslapon látható szállodában írta mindezt.
Bő fél évszázaddal ezelőtt lehetett utoljára úgy látni a szolnoki Kossuth út 16. számú telken álló, egykori Népbankot, ahogy Danka István - szerintem 1972-ben - megörökítette. A fotó készítése idején még éppen a szolnoki helyőrségi művelődési otthon működött benne, hogy aztán Sztár legyen belőle.
Az ország távoli pontjáról érkeztek Szolnokra azok az urak, akik valamikor a múlt század első éveiben az itteni agárversenyről küldték kézcsókjukat nagyságos Payer Gézánénak. Nem zárható ki, hogy a versenyre érkezők a képeslapon megörökített, akkor már legalább 10 éves Kaszinóban is jártak.
A Kossuth téri fák árnyékában piacozók várhatják az indulást. A városháza bazársora előtt is viszonylag sokan sétálgatnak. A Kossuth téri fehér kutya már vagy még a helyén, miként Hermész is magasról figyeli a 20. század elejei Szolnokot. De hová tarthatott a főút közepén az a kalapos srác?
A Postamúzeumban több képet is őriznek az 1932-ben átadott szolnoki postapalotáról. A nagyjából az egykori Baross utca 15-17. számtól készült, a főutcai homlokzatra koncentráló fotón egy olyan függőleges, külső felirat is látható, ami akár az első szolnoki fényreklám is lehetett.
