Biztos vagyok abban, hogy a kép előterében látható fehérruhás hölgy később került a fotóra, mint azt, az akkori Gorove úton exponálták. Azt kell gyanítanom, hogy a megyeháza sarkánál állók sem voltak eredetileg ott, viszont a fát metsző munkások igen.
Elfogult vagyok ezzel az épülettel, ám mégsem csak emiatt hozakodok most elő a Közgét ábrázoló képeslappal. Sokkal inkább amiatt, hogy joggal feltételezhetjük: a fotóból jóval a készítése után lett postai küldemény, ráadásul hosszú éveken át forgalmazták.
Azt nem tudhatjuk, hogy Gyula mennyit látott Szolnokból 1914 nyarán, és valaha találkozott-e még Kulcsár Vilma úrleánnyal. Száz év távlatából csak azt mondhatjuk, hogy annak az igaz ügynek a megvédelmezése, amiért Szolnok érintésével indult, nem sikerült.
Mozgalmas szolnoki hétköznapot örökített meg a fotós, valamikor az ötvenes évek második felében, hogy aztán még egy évtizeddel később is forgalomba legyen ez a képeslap. Amit jobban megnézve döbbenek rá, ma már csak a Kiglovits-bazár épülete áll a képen látható házak közül.
Nem biztos, hogy ez a Szolnokról valaha készült legrondább képeslap, de hogy a top 10-ben benne van, az biztos. Nemcsak az ábrázolt épület, de a sivárságot árasztó rengeteg beton és a kép élettelen színei miatt is. Ettől persze még ez is a város múltja (Jelene, jövője?).
