A Kossuth Lajos utca és a mai Kellner Gyula sarkán álló irodaház nem szépsége vagy különleges építészeti megoldásai okán fontos, hanem mert ebben alakították leginkább Szolnok mai arculatát. Amin lehet vitatkozni, de változtatni csak lassan és nehezen.
Nem lepődnék meg, ha egyszer kiderülne, hogy a Kilencszáz éves Szolnok című album képei közül Palicz József Tabán című rézkarca készült utoljára. A magyarázat igen kézenfekvő lenne: a képen a Szolnok Ispán körút panelsorai már mind állnak.
Gyűjteményem eddigi legrosszabb minőségű lapja lett, ám képi tartalma miatt egyszerűen nem lehetett kihagyni a megvásárlását. Feltehetném a találós kérdést, hogy hol készült a lap, de nem teszem. Mert éppen az benne a lényeg, hogy a szolnoki Madas-ház van rajta.
Talán csak a naponta arra járók vagy a valami miatt a gyárhoz kötődők tudják elsőre megmondani, mi látható ezen a grafikán. Nevessenek ki, de gyerekként büszke voltam arra, hogy ott lakom, ahol a TOMI-t gyártják.
A Táncsics úton, a színház mellett álló tízemeletes épület felkiáltójelként magasodik Szolnok Tisza felőli látképe fölé. Szerintem arra emlékeztet, miként lehet egy várost építészetileg megerőszakolni. Ha már elbontani nem lehet, legalább figyelmeztessen az épített bűnökre.
