A Szolnoki Művésztelepet meglehetősen új korában megörökítő képeslap birtokomban lévő példányának feladóját azt hiszem, nem nagyon érdekelte, mi van a fotón. Ráadásul ezt a képeslapot nem is Szolnokon adták fel 1908 kora tavaszán. Azaz inkább levelezőlap volt, mintsem üdvözlőlap.
Talán még nem is fogadott vendégeket a Tisza szálló, amikor ezt a később képeslappá lett fotót a budapesti Weinstock Ernő a kerthelyiségről elkészíthette. Ennél csak az az érdekesebb, hogy a felvételből a szolnoki Nerfeld bank műszerosztálya sokszorosított képeslapot 1928-ban.
A kilenc szolnoki képből négyen csak olyan épületek láthatók, amelyeket a szocializmus idején húztak fel. Kettőn feltűnnek az "első aranykor" épületei is, de kontrasztként ott vannak a hatvanasévek lakó- és irodaházai is. Templom vagy háború előtti emlékmű nem fért a válogatásba.
A szolnoki Belvárosi Nagytemplomot megörökítő fotót nagyjából két évtizeddel korábban készíthették, minthogy az képeslapként Sátoraljaújhelyre került. A postázás dátumának kiderítésében a feladó - Dobayné - aggodalma, a fotózás idejének meghatározásában pedig egy hiányzó épület segített.
Tiszakécskéről érkezhetett Szolnokra Zsuzsika és Panni, akik a Szapáry utca akkori elejét mutató képeslapon tudatták az otthoniakkal, hogy mindketten jól vannak. Ennek köszönhető, hogy ez az 1932 és 1942 között készült fotó "nagyobb" méretben, és nemcsak mozaikon maradt fenn.
