A "Czeglédiek" két focicsapata játszott Szolnokon 1914 júliusában, amiről egy bizonyos Miki tudósította ifj. Bálint Ferenczet, aki ekkor minden bizonnyal az erdélyi Vízaknán nyaralt. Nehéz eldönteni, hogy ezen a képeslapon a tudósítás vagy a szolnoki állomás ritkán látott vége az érdekesebb.
Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK), Skála Tiszavidék áruház és Lajos József Tiszai hajósok című domborműve a belvárosi Tisza-híd lábánál. Mindhármat 1979-ben avatták, így a színházat ábrázoló Csobaji fotó igazi kakukktojás ezen az 1982-ben feladott négyképes szolnoki anzikszon.
Nem az a Kádár, hiszen amikor ezek a fotók készültek, még meg sem született. Ez a Kádár a szolnoki Kádár, akinek a nevéhez a város első modern cukrászdája és kávéháza köthető. Kádár Kálmánról és a Szapáry utcai "intézményéről" van szó, aminek épülete 1910 körül kapta meg mai formáját.
A szolnoki Kossuth utcai szecessziós Mezőgazdasági Takarékpénztár megörökítése lehetett Róth Dezső kezdő vállalkozó feladata 1906-ban, de szerencsére kicsit "ügyetlenre" sikeredett első munkája. Így inkább egy szolnoki életkép született építkezéssel és a fotóst figyelő helyiekkel.
A Tisza szálló kerthelyisége, a még kiépített sétány nélküli folyópart, a "szép híd", alatta vitorlás és az éppen locsolt Tóth Tamás park széle. Ezeknek a látványával küldte valaki Szolnokról Bécsbe az üdvözletét egy Budapesten kiadott képeslapon, aminek fotóját a hotel tetejéről készítették.
