Ez a képeslappá lett fotó biztos, hogy a Rákosi-korban készült Szolnokon. Az kérdéses, hogy a Baross utca átkeresztelése előtt vagy után. Viszont biztos, hogy a fotózáskor még nem Szamuely nevét viselte a gépipari, hiszen Mayer János a névadás előtt egy évvel küldte ezt a lapot édesanyjának.

A Képzőművészeti Alap által megjelentetett, 1 forintba kerülő képeslap tulajdonomban levő példányán szerencsére épen megmaradt a bélyeg és a postai bélyegző, így pontosan tudhatjuk, hogy az anzikszhoz használt fotónak 1954 előtt kellett készülnie. Ez a dátum pedig egyértelművé teszi, hogy a felvétel fókuszában lévő, ma már Jendrassik György (1898-1954) nevét viselő „gépipari” a megörökített pillanatban még nincs Szamuely Tibororról (1890-1919) elkeresztelve, hiszen arra majd csak 1955 novemberében került sor. Azt sajnos nem tudom, hogy a fotózáskor éppen mi volt az 1927-ben átadott iskola neve, mert ahhoz nagyon pontosan tudni kellene a kép készítésének a dátumát, ugyanis 1950 és 1955 között szinte minden évben más neve, sőt száma volt az iskolának. (Az intézmény történetéről a honlapján ez olvasható: „Az elnevezések sorban: Ipari Gimnázium, Vas- és Fémipari Gimnázium, esti tagozaton Dolgozók Műszaki Középiskolája, 19. sz. Általános Gépészeti Technikum, 10. sz. Kohó- és Gépipari Technikum, 16. sz. Általános Gépipari Technikum és 28. sz. Dolgozók Gépipari Technikuma.”)

Amennyiben esetleg tudnánk, hogy a Baross utcai iskolasor első elemét, az 1912-14 között készült Polgári Fiúiskolát mikor építették át megyei rendőrkapitánysággá, akkor közelebb kerülhetnénk a fotózás dátumához, hiszen az az épület éppen felállványozva, már az eredeti díszes, tornyos teteje nélkül látható e fotón. Ez egyébként segítene abban is, hogy megmondhassuk, milyen nevű utcát örökített meg az ismeretlen fotós nagyjából a Gólya-saroktól, a mai zebra közeléből. Merthogy a rendszerváltás óta ismét Baross Gábor, egykori vasminiszterre emlékeztető közterületünk 1952-től viselte Nikosz Beloiannisz (1915-1952), kivégzett görög kommunista vezető nevét. (Az utcának ez a szakasza 1979 és 1990 között Tanácsköztársaság útja is volt.) Egyébként azt gondolom, hogy ha a fotó 1952 nyarán (a növényzet miatt) vagy 1953-ban készült volna, akkor talán a belőle gyártott anzikszok hátuljára is felkerül a Beloiannisz név, ezen a lapon viszont csak az „Üdvözlet Szolokról” felirat olvasható.

Persze nemcsak e nevek miatt érdekes ez a nagyjából hetvenéves fotó, hanem az olyan apróságok miatt is, mint például a felvétel jobb szélén, a mai Eötvös parkban álló nyilvános vécé házikója miatt, ami emlékeim szerint még a kilencvenes években is ott volt. De érdemes felfedezni a „gépipari” homlokzatán az utólag felrakott címert, ami alakja miatt már biztosan nem a koronás magyar címer, hanem a kör alakú, kalászos Rákosi-féle. Vagy nézzünk fel az osztott pályás – amúgy teljesen üres – úttest fölé, ahol kábeleken belógatott közvilágítást látunk. És érdemes az Eötvös-park sarkánál a beton hirdetőoszlopot is felfedezni, amilyenből rengeteg volt egykor a városban, hiszen ezek voltak az „utca hírmondói”, a korabeli propaganda és tájékoztatás legfontosabb eszközei.

Igen, ez még abban az időben volt, amikor egy szolnoki fiú 1 forintos képeslapon 4 filléres bélyeggel (ez az ötvenes évek elején majdnem félórányi bér) üzent Alattyánban élő özvegy édesanyjának, hogy vasárnap mégsem tud hazamenni, de a kedd esti busszal érkezik. Ma ez egy gyors telefon, sms vagy valamilyen közösségi felületen küldött üzenet. És nem is marad utána egy olyan korabeli kép, amin hetven évvel később mélázni lehet, hogy vajon mikor készült, és készítése óta mi minden változott Szolnoknak a megörökített részén.