Bízom benne, hogy a blogSzolnok olvasóinak a hely megjelölése nélkül is egyértelmű, hol készült ez a képeslappá lett felvétel. Aminek az igazi érdekessége egyrészt a háború előtti tiszai strand megörökítése, másrészt, hogy amikor ezt a lapot postára adták, a szép szolnoki híd már nem létezett.
Az ennek a minimum 117 éves képnek a bal szélén feltűnő gőzhajó valószínű, hogy soha sem volt látható Szolnokon. A folyó partján álldogáló kalapos úr viszont olyan, mintha már másik múlt század elejei szolnoki képen is megörökítették volna. A Hajdúságból a Vajdaságba tartott e képeslap feladója.
Akármilyen hihetetlen is, de az itt látható fotó nem 2009-ben, a néhai Damjanich uszoda bontásakor készült, hanem nagyjából hatvan évvel korábban, Szolnok második (!) uszodájának az építésekor, 1948-ban. A mai Béres sétány gesztenyefái is fiatal csemeték még. Kép egy családi albumból.
A szolnoki "szép" Tisza-hídról 1933-ban vagy legfeljebb 1934 nyarán készült fotón szinte minden látható, amit ma is megörökíthetnénk a Tiszaliget felől. A felvételt a budapesti Knöpfmacher vagy megbízottja készíthette, de a szolnoki Faragó könyv és papíráruház jelentette meg.
Szolnok Kádár-kori címere került ennek az 1990 előtti mozaikképeslapnak a jobb felső sarkába. A képeket Csobaji Előd lőtte, és nagyjából ma is elkészíthetőek lennének. Igaz, egyiken a szökőkút nem lenne ott, a másikon egy új épület is belógna a képbe, a harmadiknál meg hullana a vakolat.
