A Szapáry úti egykori Nemzeti Nagyszálló számomra Szolnok talán egyik legszebb, de minimum legérdekesebb utcai homlokzatú épülete. A Gerő Ignác kiadásában megjelent, körülbelül 110 éves képeslap fénykorában mutatja Fodor Dániel Grand Hoteljét. A még poros szolnoki korzón, talán egy kora tavaszi délelőttön.
Nekem olyan, mintha egy ünnepi riportfotóból született volna ez a képeslap. Csak éppen nagyjából száztíz év távlatából azt nem lehet tudni, mit ünnepelhettek a Megyeházánál, és miért volt fellobogózva a Gorove, azaz a mai Kossuth utca eleje. És persze a palotasor előtti fákról is érdemes beszélni.
Roth Dezső - akinek nagyon sok szolnoki képeslapot köszönhetünk az előző századfordulóról - romantikus alkat lehetett. Legalábbis, ha ezt az 1905 előtt készült és festett képeslapját vesszük alapul, amin Holdvilágnál gyerekek ácsorognak Szolnok későbbi korzóján, ráadásul a házak ablakaiból lámpafény világlik.
A két világháború között Szolnokon, a mai Árkád helyén lévő épületben papíráruházat működtető Faragó Sándor remek üzletember lehetett. Nemcsak azért, mert sok mindennel foglalkozott a város főutcáján lévő boltjában. Reklámképeslapja igazi különlegesség számomra.
Azért vettem meg ezt a szolnoki képeslapot, mert úgy éreztem, sok mindent látni rajta. A szökőkutak, a Munkásmozgalmi szobor, az 1-es számú irodaház tetején a neonreklámmal. Aztán felnagyítva észrevettem az úttörőket, és rá kellett jönnöm: 1963 késő tavaszán, ugyanazon a napon több kép is készült a Kossuth téren, amelyekből képeslap lett.
