Aki járt már városi ünnepségen vagy nagyobb szolnoki rendezvényen, biztosan látta már munka közben Molnár János őrnagyot. Aki hivatalosan idén nyár óta a Légierő Zenekar Szolnok karmestere. Beszélgetésünkben Káltól Miskolcon és Egeren át követtük útját Szolnokig, ahol 23 éve él.
Kevés szolnokibb szolnokit ismerek nála. Itt született, több évtizeden át itt dolgozott, fotók ezrein örökítette meg a várost és a helyieket, szolnoki fotósként tartják számon. Szeptember elején mégis az Alpokalján, új otthonában beszélgettünk. Egy életet élni tudó, boldog emberrel.
Húszéves kora óta bárzongorista akart lenni. Ötven éve előadóművészi engedélye van. Idén lesz hetvenhat éves, de hétvégenként még ma is rendszeresen játszik, sőt egy jazz formációban is benne van. Naponta gyakorol. Bánfi Miklós, Szolnok utolsó bárzongoristája.
Hétszázezer kötet, 58 kolléga, 6 telephely, 45 kiskönyvtár a megyében. Számokban ezekért felel Czakóné Gacov Katalin, a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény alig egy éve kinevezett igazgatója. A lényeg azonban a számok mögött, a könyvekben és az emberekben van.
Képei miatt számomra egyik origója Szolnok közelmúltjának. Pályáját többtízezer megjelent kép, tucatnyi tanítvány, könyvbe kívánkozó sztorik, barátok és meg nem kapott elismerések szegélyezik. Nagy Zsolt: A fotós. Akivel szóban is jót lehet kalandozni a múltban.
