A szolnoki Szabadság térről meglehetősen sok képeslap maradt ránk, ám ezek között viszonylag kevés az olyan, amin a 1-es számú - ma már nem létező - ház is látszik. Két ügyvéd lapváltásának, na meg Bakos István különleges nézőpontú képeslapjának köszönhető a ritka kivétel.
A mából nézve egészen elképesztő - de kedves - emléktárgyak készültek a hetvenes évek közepén, a Szolnok 900-as évforduló kapcsán. Ezúttal egy kulcstartó és egy kávéskanál került a gyűjteményembe, amiből sajnos nem tudom, mi hiányzik még. De keresek például egy műanyag tolltartót is.
Madártetemek, összefirkált falak, magukra hagyott "utcabútorok", folytonossági hiányos járda, olykor elképesztő huzat. Szolnok belvárosának egy neve nincs közterülete, amely a három legnagyobb áruházat, a két legnagyobb irodaházat és művelődési házat köti össze. Balkán-alsó. Így jó?
Lehúzott ablakkal, teljes hangerővel zenélő autók. Értelmetlenül újra és újra felvisító riasztók. Az egész várost átszövő éjszakai amatőr MotoGP. Munkagépeket túlharsogni próbáló rádiók. Érthetetlen folyamatos zeneszolgáltatás a Hild téren. Bármikor felzúgó repülők a fejünk fölött. Így élünk.
Micsoda emlékeket képes előcsalogatni néhány fotó, meg egy évtizedek óta nem létező hely. Német fiatalok, egyforintos lángos, szovjet ifjúsági film. Na és egy remek sátor, meg egy különleges autó.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
