A szolnoki Szabadság térről meglehetősen sok képeslap maradt ránk, ám ezek között viszonylag kevés az olyan, amin a 1-es számú – ma már nem létező – ház is látszik. Két ügyvéd lapváltásának, na meg Bakos István különleges nézőpontú képeslapjának köszönhető a ritka kivétel.

A Náczi (Náci) megszólításon mindig elképedek, holott a huszadik század elején ez csak az Ignácz (Ignác) keresztnév kedves rövidítése volt. Sem e név viselői, és pláne nem a huszadik század elején élők nem tehetnek, tehettek arról, hogy ma már jó pár évtizede egészen rosszul hangzik, hogy ?Kedves Náczi barátom?. Márpedig Dr. Boleman – ha jól silabizálom ki az amúgy gyönyörű kézírást – Andor vagy András így szólította meg Dr. Kertész Ignácz barátját, akinek 1915. október 5-én küldte a mellékelt, Bakos István kiadásában 1912-ben megjelent, a szolnoki Szabadság teret ábrázoló képeslapot. Abból az alkalomból, hogy barátja korábban a kinevezéséhez (előléptetéséhez?) küldött jókívánságokat. Feltételezem az levélben vagy képeslapon érkezett Kisújszállásról Szolnokra, merthogy akkoriban a barátok, az ismerősök egymás sikereinek leginkább még írásban gratuláltak, ami így az utókorra is maradhatott. Ne legyen kétségünk afelől, hogy az okostelefonokon elküldött hasonló gratulációk a feledés homályába merülnek majd, még akkor is, ha esetleg egy képet is csatolunk hozzá!

Bakos István 1912-ben megjelent képeslapján azonban nemcsak a két – feltételezem – ügyvéd levelezése az érdekes, hanem az anzikszhoz felhasznált, ismeretlen fotós által készített fénykép is. Merthogy az 1894-ig Honvéd, majd azóta Szabadság térnek nevezett, tulajdonképpen két folyami átkelő hídfőjének is tekinthető közterületet bár elég sokszor megörökítették fotókon, a mai Damjanich utca 1. szám felől (nagyjából a jelenlei Halászcsárda ajtajából) ritkán készült felvétel. Sőt, azt kell, mondjam, hogy a Tisza-hídról kifejezetten sok, a Zagyva-hídról olykor, a Kossuth utcáról alig, a tér 2-6. számú házainak ablakából néha, de a nyugati oldalról szinte soha sem készítettek fotókat a térről vagy annak egy részéről. Nem is tudom, hogy miért.

Ez a színezett fotó szerencsére onnan készült, ráadásul úgy, hogy az egykori Festő és Halász – ma Balogh Kálmán és Pólya Tibor – utcák torkolatába is beláthatunk, és így a Szabadság tér 1-es számú telke is láthatóvá válik. Merthogy a Szolnok II. kerületéhez – Tabán, Katonaváros – tartozó tér számozott házsora eredetileg a Zagyva-híd feljárójánál kezdődött, ahol a Szolnoki csata emlékműve mögött kikandikáló földszintes ház állt. Ezek szerint már 1912-ben is, hiszen a képeslappá lett felvételt legkésőbb akkor készíthették. Legkorábban pedig 1910-ben, merthogy Kaposvári Gyula közlése szerint a Szabadság tér 2. szám alatt álló, tornyos, sarki bérpalota abban az évben készült el.

A mából nézve persze sokkal érdekesebb lehet ezen a képeslapon a Szabadság tér járószintje, ami a ma is álló két ház előtt érhető leginkább tetten. A képeslap bal oldalán látható Gyömörey-féle ház (ma már a Varga Katalin gimnázium része, korábban munkaügyi központ is volt) pinceablakai szinte egy szintben vannak a kocsiúttal. Miközben ma az autókkal már majdnem a földszinti ablakok magasságában kanyarodunk a Kossuth utca felé. Mint korábban már írtam erről, valószínű, hogy a második világháború utáni hídrekonstrukciók emelték meg a Szabadság tér közepének a szintjét minimum fél, de az is lehet, hogy egy méterrel.

Ugyanakkor e lapot nézegetve azt is érdemes megjegyezni, hogy a huszadik század első évtizedére Szolnok már egy kifejezetten fejlett városnak számított. Például a villamosenergia használata miatt, amire ezen a képen is három villanypózna utal. Természetesen nem véletlenül, hiszen a városi villanytelep a fotó készítésekor már a Zagyva túloldalán működött. De ugyancsak a város fejlettségére, sőt tehetősségére utal a gondozott, lekerített park is, ami Szolnok első politikai, közterületi emlékművét vette körül. Arról nem is beszélve, hogy a Szabadság tér 2. szám alatti, sarki bérház már kifejezetten a város tehetősebb alkalmazottainak, tisztviselőinek a kiszolgálására épült, hasonlóan Bécshez, Budapesthez és sok vidéki városhoz.