Egy 1945-ben megjelent bankjegyre került bélyegzők árulják el, hogy 1975. március 15-16-án nemcsak az éremgyűjtők vándorgyűlése volt városban, de akkor rendezték a III. Szolnoki Numizmatikai Kiállítást is. De a 900 éves évforduló kapcsán felbukkant két érdekes porcelán "töredék" is.
Új vállalkozás indításához sosincs ideális időpont. A jó étteremnek meg nem ismérve a frekventált elhelyezkedés. Viszont kevés annál becsülendőbb van, mint amikor valaki sok év alkalmazotti létből a kockázatosabb vállalkozóiba lép át. Csak támogatni lehet. Legalább egy próbával. Hát go!
Egy mese, aminek minden pillanata mögött ott a valóság. Egy olyan teremtett világban játszódik, ami lebegve emelkedik el a válóságtól. Néha horror, sokszor romantikus vígjáték. Madarász Isti új filmjének, az Átjáróháznak minden pillanatát élveztem, és vártam a még többet ígérő következőket.
A szolnoki csirkepiacnak és búzapiacnak háttal állt az a fotós, aki szerintem a huszadik század elején megörökítette az állami főgimnáziumot illetve a viszonylag új, református templomot, hogy aztán kicsit slendriánul színezett lap legyen belőle a fotóból a Glass&Tuscher képeslapgyárnál.
Úgy tűnhet, hogy ez a cikk a három éve, két éve és tavaly megjelent, a közmeghallgatások kapcsán született írás ismétlése. Ez nem véletlen, hiszen a saját kívánságlistámra 3, 2, 1, éve felkerültekből alig valósult meg valami. Pedig nem túl önzők ezek a felvetések. De ez köz meg nem hallgatás.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
