A nyolcvanas évek közepén már szolnokiként talán máshogy emlékszem a rendszerváltás előtti időszakra, mint a főváros belső kerületeiben élők. Besúgó nem voltam, és azt sem tudom, jelentettek-e rólam, viszont az biztos, hogy az HBO első hazai fejlesztésű sorozata, A besúgó nekem nagyon bejön.
Egy hozzászólásból derült ki számomra, hogy a Zagyva-parti lakótelep első lakásaiba már 1970 nyarán beköltöztek. Néhány más cikkhez érkezőből meg az, hogy másokat is izgat az épített örökségünk "védelme".
Szolnok főtere a Kossuth tér 3. számú ház emeletéről fényképezve, valamikor 1912 és 1915 között, egy nyári piaci napon, délelőtt kilenc óra körül. Úgy tűnik, az első világháború előtti években a piaci kofáknak állandó helye volt a 68-as obeliszk körül. Kalapos férfi ezen a képen is alig látható.
A húsvét, a Tisza és a majális jelszavai visszatérő témái a hatvan, ötven és negyven évvel ezelőtti helyi újságoknak. A Kossuth tér sarkán 1962-ben alapozták a "lordok házát", 1972-ben átadták a Szolnoki Galériát, 1982-ben pedig már javították a tetejét. De most inkább más módon idézzük a múltat.
Hétköznapok, amiben van egy közel másfél hónapig utazó képeslap, két szürreális élmény a szolnoki vasútállomáson, meg hetvenhét elvesztegetett perc a bankban, ahol négyen próbálták bebizonyítani, hogy értenek ahhoz, amivel foglalkoznak. Kalandok, amik miatt kalandvágy tombol bennem.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
