Szolnok Széchenyi városrészéről jelent meg - szerintem 1986-ban - egy alig hatvanoldalas kiadvány, ami három és félévtized távlatából is kitűnő kordokumentuma egy új negyed születésének. A korabeli hasznos információk mellett az eredeti álmokról és a valóságról is szól ez a könyvecske.
Négy évvel ezelőtt a szolnoki színház is játszotta Szente Vajk és Galambos Attila Csoportterápia című zenés darabját. Trixit Jankovics Anna alakította, akivel ugyanebben a szerepben a darabból készült filmben is találkozhatunk. A Kecskemétre szerződött művésznővel beszélgettünk.
Aki már egyszer is rocsózott a Tisza-tó öbleiben, megkerülte bringával a tavat vagy rácsodálkozott a természet szépségeire ott, annak nem az a kérdés, miért éppen, hanem, hogy végre mikor. Ehhez pedig kitűnő segítség lehet a Tisza-tó, ember alkotta paradicsom című útikönyv.
A harmincas évek szolnoki bérautóinak immár a rendszámát is tudom. Köszönhetően annak, hogy a blogSzolnok márciusban megjelent mintegy 25 írásához több hozzászólás is érkezett. Korrigálnom is kell.
Egy frontra tartó vagy onnan hazatérő német katona küldte a mellékelt képeslapot Szolnokról Berlinbe 1915. szeptember 21-én. "A hadra kelt seregtől" bélyegzővel ellátott, Budapesten katonailag felülvizsgálták képeslap a még békés Szolnok korzóját mutatja, talán a háború előtti nyáron.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
