A fotókon is megörökített Szolnok második nagy korszakának határait a "szép Tisza-híd" felrobbantásával is kijelölhetjük, hiszen az 1911-ben átadott műtárgy belváros felőli végét az első és a második világháború végén is belerobbantották a Tiszába. A kettő között persze sok minden épült.
"Hazamegyek Szolnokra és cukrászdát nyitok." "Még az unokám is Szolnokon találja meg a boldogságát." Adynak csőcsonttörése van, de Alcsi, Szőlős Szanda és Szecska összefognak. Megkönnyezhető, kacagtató, szerethető jelenetek és tapsviharok az idei Ádámok és Évák ünnepén.
Egyre többen kezdik tényként kezelni, hogy egy vagy több Ferrari áll a garázsomban. Néha az az érzésem, hogy lassan másfél évtizede kicsúszott a lábunk alól a realitás talaja. De könyörgöm, nehogy valaki már körforgalomként értelmezze a Csokonai és a Szántó kereszteződését!
"1971-ben elfogadták az Országos Településhálózat-fejlesztési koncepciót, Szolnok esetében mindez 'lefokozást' jelentett." Bagdi Róbert Szolnok, mint regionális központ az 1960-as években? című dolgozatának szinte utolsó mondata mindannak fényében érdekes, ami itt a hetvenes években történt.
A 4-es főút szolnoki szakaszának felújítása a Barátság-felüljáró és a Szabadság tér között 1974-ben zajlott. A József Attila úti lakótelepnek nevezett új városrész építése nagyjából ekkor ért a véget, és már csak "apróságok" voltak hátra. Például a régi "mozdonyvezető kultúrház" lebontása.
A MÁV hangosbemondók szerint a vasút teljes területén tilos a dohányzás illetve az elektromos cigaretta használata. Ám minden szabály annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Vannak dohányosok, akik a peron távolabbi részén szívják, mások a tömegben. Szolnokon egyiknek sincs következménye. Vasutas, rendőr ilyesmivel nem foglalkozik. Akkor viszont minek ez a szabály? Jó, a MÁV hangosbemondók sok más olyan dolgot is mondanak, amiknek nincs köze a valósághoz.
Négyezer, nyolcezer, tizenkétmillió, nem számszerűsíthető. Akik az elmúlt 16 évben egyszer is olvasták a blogSzolnokot március elején, talán sejtik, miről beszélek. Tizenhétbe léptem.
Ismerős? Furcsa? Mert valami hiányzik erről az 1981-es szolnoki fotóról, amit sem előtte, sem utána nem lehetett már így elkészíteni. A Nerfeld-palota már nem, az Árkád pedig még nem áll.
Szolnok Kádár-kori története akár az otthonteremtésen keresztül is elmesélhető. Sok régi és új szolnoki költözhetett új lakásba, azaz a mai lakásállomány jelentős része is akkor épült.
