A fotókon is megörökített Szolnok második nagy korszakának határait a "szép Tisza-híd" felrobbantásával is kijelölhetjük, hiszen az 1911-ben átadott műtárgy belváros felőli végét az első és a második világháború végén is belerobbantották a Tiszába. A kettő között persze sok minden épült.
"Hazamegyek Szolnokra és cukrászdát nyitok." "Még az unokám is Szolnokon találja meg a boldogságát." Adynak csőcsonttörése van, de Alcsi, Szőlős Szanda és Szecska összefognak. Megkönnyezhető, kacagtató, szerethető jelenetek és tapsviharok az idei Ádámok és Évák ünnepén.
Egyre többen kezdik tényként kezelni, hogy egy vagy több Ferrari áll a garázsomban. Néha az az érzésem, hogy lassan másfél évtizede kicsúszott a lábunk alól a realitás talaja. De könyörgöm, nehogy valaki már körforgalomként értelmezze a Csokonai és a Szántó kereszteződését!
"1971-ben elfogadták az Országos Településhálózat-fejlesztési koncepciót, Szolnok esetében mindez 'lefokozást' jelentett." Bagdi Róbert Szolnok, mint regionális központ az 1960-as években? című dolgozatának szinte utolsó mondata mindannak fényében érdekes, ami itt a hetvenes években történt.
A 4-es főút szolnoki szakaszának felújítása a Barátság-felüljáró és a Szabadság tér között 1974-ben zajlott. A József Attila úti lakótelepnek nevezett új városrész építése nagyjából ekkor ért a véget, és már csak "apróságok" voltak hátra. Például a régi "mozdonyvezető kultúrház" lebontása.
A nyár legforróbb ötven napjában Szolnokról megjelent cikkek 75%-a valamilyen bűnügy kapcsán említette a várost. A kultúra és a gazdaság együttesen nem érte el a 7%-ot. Hírünk az országban.
Az alföldi gátak teteje a legtöbb esetben hullámos és gazos, tehát azt is mondhatnánk a szolnoki Zagyva-gát művésztelep melletti részére, hogy nincs itt semmi látnivaló. Meg máshol a város parkjai, zöldterületei rendben vannak. Én is csak azért citálom a milliárdos beruházással várfallá lett gátat, hogy mielőtt újabb közterületek megújítására pályázik Szolnok, gondoljuk át: mit tudunk kezdeni a meglévőkkel.
A Házmesterek a vészkorszakban című könyvet azoknak ajánlom, akik még hisznek abban, hogy a történelem ismételheti önmagát, ezért kíváncsiak, miként lesz a kisember gonosszá.
– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.
