"Az én üknagyapám 48-as honvéd volt. A császáriak ellen harcolt. Az egyik csata helyszínén szobrot is állítottak neki". Gondosan formált betűk Balázs Pál 2. osztályos tanuló füzetében. Rejtély, bizonyos dolgok miért őrződnek meg évtizedeken keresztül, mások meg, hiába sokkal fontosabbak, úgy tűnnek el, hogy csak a feldolgozhatatlan hiányukat hagyják hátra.
Ez a fotó 1912 nyarán készülhetett Szolnokon. Radnai Béla az év március 19-én felavatott Damjanich-emlékműve látható rajta, illetve a művésztelep fái mögött a Vártemplom. Meg egy rövidnadrágos kisfiú egy férfival. Lehet, hogy nem véletlenül maradtak meg a szolnoki Kissné képeslapján.
Ez egy helyreigazítás. Olyan, amit kérés nélkül, ígéretemet megtartva, a legnagyobb örömmel teszek közzé. Egy elsőre jelentéktelennek tűnő emléktábla ugyanis 53 év után nem elpusztult a Mátyás király út 6. külső szigetelése során, hanem megmenekült, és újra a helyén van.
Micsoda év volt? Számomra az egyetemek bezárásával kezdődött. Mi mindent vitt el? Talán még számba vehetetlen. Mit hozott? Mert ez is elvitathatatlan, csak esetleg még objektíven felmérhetetlen. Nekem a bizonytalanság, a tervezhetetlenség a legrosszabb, de tudom, nem vagyunk egyformák.
MÁV altiszti lakóház tervrajzai, fényképei. Szolnokon is járhatnánk, a Mártírok úti egykori vasutas házaknál. Ez azonban Békéscsaba. Az általam rendszeresen olvasott Csabai házak blogon bukkantam rájuk. Ami jó alkalom volt arra is, hogy kiderítsem, ki készíti ezt a remek "társlapot".
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
