Egyértelmű, hogy az ehhez a XX. század elejei, színezett szolnoki képeslaphoz használt eredeti fotót a Tisza-hídról készítették. Már csak az a kérdés, hogy melyik Tisza-hídról. Érdekessége, hogy miközben a folyó városfelőli oldalát próbálja megörökíteni, a ritkábban fotózott bal part is belóg a képbe.

A szolnoki Róth Dezső kiadásában megjelent képeslaphoz használt fotó valamikor 1899 és 1915 között készült. Az első évszámra a már álló Szolnoki zsinagóga ad magyarázatot, a másodikra pedig az anziksz postázásának ideje. A birtokomban lévő lapot ugyanis 1915 őszén küldte Bécsbe a szerelmének egy Szolnokon tartózkodó katona, aki miközben ezer csókját küldte a hölgynek, a tábori postán keresztül várta a válaszát.

Elsőre azt gondoltam, hogy a fotózás csak 1909-ben vagy legfeljebb 1910-ben történhetett, és nem a Tisza-hídról, hanem a jeges ár által elsodort utolsó fahíd bal parti maradványairól. Ezt a feltevést a felvétel bal szélén kikötött komp, illetve a túlparton kivehető csónak támaszthatná alá. Ugyanis az utolsó fahíd középső részének összedőlése és az első vas-beton híd megnyitása közötti másfél évben ezekhez hasonló eszközökkel oldották meg a két part közötti közlekedést.

Ugyanakkor a bal parton horgonyzó komp az, ami elbizonytalanít a fenti évszámok elfogadásában. A felvétel ugyanis nemcsak nappal, de nagy valószínűség szerint nyáron is, azaz a legnagyobb dologidőben készült. Márpedig kizárt, hogy akkor a sodrás irányában, a parttal párhuzamosan állhatott volna a komp, és nem üzemszerűen működött. Lehet, hogy hibás az okoskodásom, de a fotós folyó fölötti magasságából inkább arra tippelnék, ez a kép már az akkor új, szép Tisza-hídról örökítette meg Szolnokot, azaz inkább 1911 körüli a felvétel.

Aminek igazi értéke számomra, hogy ebből az időszakból a Tisza bal partját, azaz a mai Tiszaliget oldalát is megörökítette. Az előző századfordulón, illetve a XX. század első évtizedében a nagykanyar felől, a mai dohányfermentáló magasságából nagyon sok kép készült, amiken látszik a bal part, de leginkább csak a kanyar utáni rész. És persze van néhány kép, ami a tiszaligeti oldalon horgonyzó hajókról készült, de azokon meg inkább a város felőli folyópart látható. Ezen a felvételen viszont jól látszik, hogy nagyjából 110 évvel ezelőtt a tiszaligeti oldal egy tipikus ártér, illetve a Tiszán úsztatott fa tárolására szolgáló folyópart, a híd közelében pedig kikötő volt.

Persze érdekes a másik oldal is. Egyrészt mert megmutatja, hogy a mai Tisza szállótól az Újváros irányában milyen volt a város felőli rakpart, ahol még nyoma sincs a háború után építeni kezdett gátnak, aztán a majdnem négy évtized alatt kialakult sétánynak. Másrészt érdekes a fotó jobb széle, a Verseghy gimi tömbje mellett látható, magasra nyúló oszlopok. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy azok ott a színház építésének állványai. Márpedig, ha ez esetleg így van, akkor a színezéshez használt eredeti kép csak 1911 körül készülhetett, hiszen a színházat a következő év tavaszán adták át.

Természetesen a belvároson kívüli, nagyvárosi, újvárosi részre is érdemes egy pillantást vetni, bár a távolság és a színezés miatt elég nehéz kibogarászni, mik is láthatóak ott. A Belvárosi nagytemplom mögötti kert után egy hosszú raktárépület látszik, ami szerintem a harmincas években épült tárház helyén állt. Ez teljesen logikusnak tűnik, hiszen az első szolnoki vasútállomás a mai RepTár helyén ekkor még teherpályaudvarként szolgált, és akkoriban is ezen a partszakaszon történhetett a folyó és a vasút közötti átrakodás.

Merthogy nagyjából 110 évvel ezelőtt még a Tisza valódi folyami út volt. Ezen a fotón is legalább tíz nagyobb hajót lehet megszámolni, nagyjából annyit, amennyi mostanában talán két év alatt halad át a folyó szolnoki szakaszán. A komp mögött két uszály horgonyoz, majd mintha a Tiszára jellemző bőgős hajók várakoznának az Erdélyből leúsztatott szálfák előtt. A másik oldalon is uszályok várakoznak, talán éppen ott, ahol a vasúti sínek véget érhettek a parton. A mai gyaloghíd helyén pedig egy személyszállító gőzös kötött is, amelyen nemcsak utasok, de piaci áruk is érkeztek Szolnokra. Mert ez éppúgy hozzátartozott a korabeli Szolnokhoz, mint az épülő színház vagy az elsodort fahíd és az első vasból és betonból készül szép Tisza-híd.