Kérem, vigyázzanak, a kampány vasárnap véget ér, a szavazóurnák záródnak! Aztán öt évig azt esszük, amit közösen kifőztünk. Nincs apelláta, hogy nem is szavaztam, nem rá szavaztam, nem ezt ígérték. Ha nem is életre szóló, de minimum öt éves kapcsolatról döntünk október 13-án.
Egy képeslap, aminek fotójáról tudjuk, hogy ki készítette. Ez pedig akár azt is egyértelműsíthetné, hogy az eredeti Szapáry-szobor mikor került a szolnoki Megyeháza mögötti parkba. Ezt az anzikszot akár egy Szolnokon tartózkodó német katona is küldhette szerelmének 1943 nyarán.
Kétség nem férhet hozzá, hogy a második világháború után bő másfél évig szolgáló szolnoki, ideiglenes Tisza-híd látható ezen a képen. Miként ahhoz sem, hogy a fotó előterében a sétány mellvédje és egykori virágtartói vannak. Csakhogy ilyen szögből ezt a felvételt nem lehetett elkészíteni.
Az életem viszonylag nagy részét közlekedéssel töltöm. Nemcsak a munkám, de a létfenntartás és a kikapcsolódás is sokszor kényszerít helyváltoztatásra. Talán ezért is gyűlnek bennem az apró, közlekedési bosszúságok. Vagy azért, mert Szolnokon nem figyelünk egymásra?
Elindul a színház felújítása. Katasztrofális Szolnok belvárosának a közlekedése. A Skálában akár valutáért is lehet autóalkatrészeket venni. Olyan pártok nevei tűnnek fel, akikről se előtte, se azóta nem hallottunk. Nem mai hírekből, a rendszerváltás évének cikkeiből szemezgetek.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
