Az egykori szocialista vállalatok privatizációjáról és későbbi sorsukról, vagy éppen a rendszerváltás előtti, kvázi "rabszolgamunkáról" nekünk is ideje lenne filmeken (is) mesélni. A kisemberek szemszögéből. Még akkor is, ha nálunk A változás valutájához hasonló alaptörténet nincs.
Négy korszak épített emlékei érhetők tetten, a valamikor ötezer embert foglalkoztató Állami Építőipari Vállalat, két évtizedes eredményeit összefoglaló fotósorozatból származó képen. Az akkori tanácsháza sarkáról, a hetvenes évek elején készült felvétel a szolnoki Kossuth tér keleti oldalát mutatja.
Utasszállító repülő állt négy évtizede a Tiszaligeti strand bejárata előtt, a hátsó kerítése közelében pedig egy MIG vadászgép. Szolnok rekreációs területének beépítése és elnevezése alig hat évtizedes múltra tekint vissza, bár sok minden történt ott a 19. század végétől. Élő blogSzolnok előzetes.
A Tisza szálló és a belvárosi híd, valamint a megyeháza és a Tisza által határolt parkban eredetileg nemcsak két szökőkút, de négy, évszámmal ellátott, talapzaton álló virágtartó is volt, plusz egy zenepavilon. Mára egy szökőkút és három "amfora" maradt, de ez utóbbiak se az eredeti helyükön.
Poldi bácsi az Égigérő fűben mindig azt mondogatta, hogy neki csak az a szép zöld gyep, az fog nagyon hiányozni. Nekünk meg itt, Szolnokon, a való életben egy-két olyan Poldi bácsi hiányzik nagyon, akik a közterületeinken rendszeresen sétálva észrevennék a kisebb-nagyobb hibákat, problémákat, és beszólnának a "központba", hogy hol és mit kellene kijavítani. Mert akkor talán a Verseghy parkban sem várna hosszan a megmentőire a képen látható elektromos szekrényke.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
