Létezik Szolnoktól nagyjából órányi autóútra egy város, ami mellett évtizedek óta csak elmentem. Aztán valahol azt olvastam, Csongrádnál található egy olyan szakasza a Tiszának, ami a tengerparthoz hasonlít. Meg aztán kortárs irodalmi vonatkozása is van a városnak. Megnéztük.
Úgy látszik, a Szapáry úti óvoda melletti ház kis üzlethelyiség vonzza a nosztalgikus ízeket. Harminc évet repülök vissza az időben, ha a nyáron megnyílt Pleasure Islandban gofrit rendelek. Az édesszájúak és a fiatalok körében legendává válhat, ha nem hagy alább a lelkesedés.
Mondhatnám, fél évszázaddal ezelőtt arra ébredt Szolnok (is), hogy magyar katonák masíroznak a Felvidéken. Erről azonban 1968. augusztus 21-én még csak azok a szolnokiak tudhattak, akik maguk is részesei voltak a hadgyakorlatból hadműveletté lett bevonulásnak.
Július elején a Baross utcai Vadászbolt átépítése közben napvilágra került egy régi cirkuszi plakát. Olyan sokan hívták fel rá a figyelmem, hogy nyomozni kezdtem.
Szolnoknak nem sikerült Lajos szívébe lopnia magát, akinek valamilyen oknál fogva 28 napot kellett városunkban töltenie. Ám már a hatodik napon megállapította a szolnokiakról, hogy hidegek és fagyosak. A Csontos Milka úrleánynak választott képeslapon sem a legjobb arcát mutathatja a város.
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
