Ez most egy ismétlés, hogy bemutassam: tévedtem. Két év alatt sem szakadt be az úttest a Mártírok útján, a "dohányfermentáló" közelében. A fotó ma is készülhetett volna. Két éve ugyanis csak süllyed az úttest, amire az autósokat tábla figyelmezteti, a buszon utazókat meg a jármű és a fejük bólintása. Mennyivel lennénk előbbre, ha két évvel ezelőtt kijavítják itt az utat? Lehet, ez egy kísérlet arra, hogy kiderüljön: milyen mélyre süllyedhetünk még?
Heti dilemmám, hogy akkor vagyok-e politikailag korrekt és szociálisan érzékeny, ha szó nélkül tűröm a kukánk többek általi, többszöri áttúrását, vagy akkor, ha jelzem, ez nemcsak kellemetlenséget okoz nekem, de nem is oldja meg a nehéz sorsúak problémáit. Inkább nem is lomtalanítottam.
Nem először morogtam a szolnoki telefonfülkék miatt az AKB rovatban. Az olvasói reakciók alapján viszont úgy érzem, a normalitást Szolnokon legyőzte a hülyeség. Ne csináljunk semmit, úgyse lesz jobb?
Amennyiben egy rendező a régi, szocialista autók használatával próbálja a lepattantságot érzékeltetni, filmje poénalapjának pedig a lecsúszott figurák ölébe hulló vagyon észnélküli elköltését tekinti, akkor nyugodtan feltehetem a kérdést: ilyen alkotó miért kap egyetlen fillért is a közös kasszából?
A Szolnokról több képeslappá lett fotót készítő Csobaji Előd 1976 tavaszán is járt a városban, és több szögből is megörökítette a Jubileumi teret. Biztos vagyok abban, hogy e képeslap megjelenésekor a szolnokiak között is lehetett olyan, akinek el kellett gondolkodnia, mit is ábrázol ez a fotó.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
