- Férfi létemre hetekig sírva jártam dolgozni, ne szégyellje a könnyeit! - állt meg mellettem, azaz fölöttem az idős férfi, aki szemtanúja volt esésemnek a Szecska egyik eldugott járdáján. Lassú mozdulatokkal a közeli padhoz tolta a bringámat, aztán intett, hogy inkább ott lapogassam magam, mint sem a földön kuporogva. A fájdalom helyett a meglepetés ült ki az arcomra.
Feltételezésem szerint a hatvanas évek tíz legfejlettebb tőkés országának vezetőit vezeti láncon Johnson amerikai elnök Szolnok főutcáján. Mert bármilyen hihetetlen, a már eltűnt vagy átalakult házak előtt vonuló mozgó karikatúrák fotója 1965. május 1-jén készült a Kossuth téren.
Egyszer volt, hol nem volt - már öt éve is megemlékeztem róla, és most sem tudom kihagyni -, 1991 és 1993 között működött egy városi ifjúsági lap, a Szolnoki Fiatal (SZO-FI), ami 1991. február 19-én nem valami hivatal vagy szervezet ösztönzésére indult el, hanem mert ezt vettük a fejünkbe.
Még mindig keveset beszélünk arról, hogy a második világháborút Magyarország vesztesként fejezte be, aminek súlyos, személyes sorsokat érintő következményei lettek. És sajnos a kevésnél is kevesebbszer esik szó azokról a történésekről, amelyek a határon túlra került magyarokat érintették.
Hetente találkozunk, pedig lassan két évtizede hunyt el, és személyesen nem is ismerhettem. A ma 100 éve született Kaposvári Gyula azonban olyan örökséget hagyott ránk, ami megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen. Sok mindent tőle vagy közvetítése révén tudok Szolnokról. És ezzel mindenki így lehet.
Nem akarnék senkit megbántani, de fogok, amikor leírom: ha tudni akarják, miként kell egy volt szocialista megyeszékhely történetét élvezetes kiállításon bemutatni, akkor irány Salgótarján.
Természetes, hogy egy belvárosi építkezéshez közterületet is igénybe kell venni. Egy normális városban ennek vannak szabályai és költségei, amit mindenkivel betartatnak és megfizettetnek. Ha Szolnok is ilyen normális város, akkor a Mészáros Lőrinc utcában talán fél évtizede is tartó építkezés miatt – ami nemcsak járdát, de parkolóhelyeket is elfoglal –, elég sok pénz befolyhatott már a közös kasszába. Ettől még jogos a kérdés: hány évig foglalható el a közös terület?
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
