2026.04.28. (kedd)

Félbehagyott történet

Félbehagyott történet

Dátum:

Még mindig keveset beszélünk arról, hogy a második világháborút Magyarország vesztesként fejezte be, aminek súlyos, személyes sorsokat érintő következményei lettek. És sajnos a kevésnél is kevesebbszer esik szó azokról a történésekről, amelyek a határon túlra került magyarokat érintették.

Múzeumi vagy közgyűjteményi értelemben nem nevezhető kiállításnak az a 13 roll up-ra szerkesztett tabló, ami az Aba-Novák Kulturális Központ első emeletén tekinthető meg március 6-áig. A Malenkíj robot – azaz a kis munka – című tablósor azonban nem a kivitele, hanem a tartalma miatt érdemes említésre. A kárpátaljai magyarok 1944-es deportálásának emléket állító tárlat ugyanis a második világháború végének egy kevésbé ismert, azonban máig ható momentumát mutatja be. Ráadásul néhány korabeli dokumentumot, érdekes fotókat – például a 4. Ukrán Frontban szolgáló Hruscsovról és Brezsnyevről -, nagyon jó térképeket és magyarázó szövegeket felvonultatva.

Az Európai Néppárt Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által, a Beregvidéki Múzeum közreműködésével létrehozott utazó tablósor az ezer éven át Magyarországhoz tartozó, azonban a XX. században számtalan országváltást megélt Kárpátalja 1944. november-decemberi traumáját villantja fel. Amikor az önmagukat „felszabadítóként” definiáló, a valóságban ott birodalmi területet foglaló szovjet csapatok, a kommunista állam erőszakszerveivel együttműködve lényegében néhány hét alatt megváltoztatták a 12 ezer négyzetkilométernyi terület etnikai összetételét. Ráadásul a később barátunknak mondott Szovjetunió propagandagépezete ekkoriban deklarálta, hogy a magyarok a CCCP-be olvadó ukránok örök ellenségei.

Aminek a levét az a több tízezer férfi itta meg, akik túlélték a világháború fegyveres összecsapásait, és a „felszabadítóként” érkezők előtt is vállalták magyarságukat. Valószínűleg azért, mert álmukban sem gondolták, hogy az etnikai alapú deportálások a fegyverek elhallgatása után megismétlődhetnek, illetve mert az összeírásokkor és a gyülekezőknél szimplán becsapták őket. Ők csak egy kis munkára – azaz Málenkíj robotra – lettek invitálva, amiből aztán több hónapos, folyamatos kínszenvedéssel járó utazás és több éves kényszermunka, illetve a legtöbbek esetében az otthon soha viszont nem látása lett. Kész csoda, hogy néhányan visszatértek és meséltek, sőt voltak, akik naplót vezettek, amelyek kordokumentumként megmaradtak.

Ez nem egy klasszikus kiállítás, inkább egy nagyon fontos figyelemfelhívás. Ugyanakkor nekem nagyon hiányzik az elhurcoltak és az otthonmaradtak további sorsának a bemutatása. Mikor térhettek haza azok, akiknek ez megadatott? Mi történt a lágerekben a hosszú évek alatt? Milyen sors várt a Kárpátalján maradt rokonokra az ott akkoriban építeni kezdett kommunizmusban? Számtalan félbehagyott emberi sors és történet, amiről beszélni kellene.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A muzsika előhangja

A muzsika hangja főpróbája egyértelművé tette, hogy Molnár Nikolett jelenleg a szolnoki társulat vezetőszínésznője. Dósa Mátyás pedig tényleg bármit el tud játszani. Előzetes recenzió.

Ahol kevesebb

Benczúr Gyula tizenéves rajzai elképesztők és ritkán láthatóak. Úgyhogy már csak ezért se hagyják ki a mester emlékkiállítását a Szolnoki Galériában. A véleményemet meg nem kell osztani.

Pertics Villő estje

A darab megrázó, a díszlet egyszerűségében különleges, Kovács Krisztián is kiváló, ám kár ragozni: A semmi ágán lényegében Pertics Villő estje, egyben „jutalomjáték” és feladat a nézőknek.

Megfutamodás helyett

A Nürnbergi per idején játszódó, két létező személy viszonyára koncentráló film nemcsak fontos, de legalább annyira magyar is, mint amerikai. Szentendre Németország, Budapest Nürnberg.