A Szolnoki iskolasorsok című írásra sokan reagáltak. Talán a legkedvesebb a mára eltűnt Délibáb úti iskola egykori diákjainak kommentjei, amelyeket szerkesztve közlünk.
A vasárnapi időközi önkormányzati választás eredményétől függetlenül Szolnok egy részét a voksolás nyertesének tekinthetjük. Amiből választópolgárként az a következtetés is levonható, hogy nem járnánk rosszul, ha sűrűbben cserélődnének a képviselőink.
Komoly pénzért újította fel a város a Baross utcai járdát. Ami akár szép is lehetne. Ha nem lennének közműszolgáltatók, akik nagyhatalomként működnek, és akiknek mindegy, hogy milyen szakadt, undorító közműfedőket használnak, mert úgyis zakatol a monopólium. Így tehát minden nap érzékelhetjük, hogy ki az úr a "szőlőben", és kinek mit ér a közös. Akarhatunk mi szépet, ha ők tesznek rá.
Aki turistalehúzós, parasztvakítós, műgörög étteremre vágyik, az el se induljon Szolnok eddig egyetlen, alig kéthete megnyílt tavernájába, a Sütő utcába. Ahol tényleg görög a séf és az ízeknek semmi közük a magyar konyhák "görög" ételeihez. Nem véletlen, hogy tele van a Hellasz.
A Tiszavirág Fesztivál kitalálója és évtizede szervezője, Kovács Ákos új feladatot kapott a várostól. Az év elejével, a frissen létrehozott RepTár Szolnok Nonprofit Kft. ügyvezetőjévé nevezték ki. Így a 2016-os tervek kapcsán két jelentős turisztikai attrakcióról is beszélgethettünk.
Nem akarnék senkit megbántani, de fogok, amikor leírom: ha tudni akarják, miként kell egy volt szocialista megyeszékhely történetét élvezetes kiállításon bemutatni, akkor irány Salgótarján.
Természetes, hogy egy belvárosi építkezéshez közterületet is igénybe kell venni. Egy normális városban ennek vannak szabályai és költségei, amit mindenkivel betartatnak és megfizettetnek. Ha Szolnok is ilyen normális város, akkor a Mészáros Lőrinc utcában talán fél évtizede is tartó építkezés miatt – ami nemcsak járdát, de parkolóhelyeket is elfoglal –, elég sok pénz befolyhatott már a közös kasszába. Ettől még jogos a kérdés: hány évig foglalható el a közös terület?
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
