Városlakóként van-e közöm ahhoz, hogy mások hol és hogyan rakják le az autóikat, ha azok engem közvetlenül nem akadályoznak a közlekedésben, az életem szervezésében? Ez szerintem egy nagyon hasonló kérdés, mint hogy van-e közöm például mások adófizetési moráljához.
Az egyik jelvényről tudható, hogy a KISZ Alföldi Olajipari Bizottsága rendelhette meg 1975-ben, a másikról viszont csak tippelni lehet a népies motívum miatt. Mindenesetre a két apró jelvény is jól mutatja, hogy a 900 éves jubileumra megszámlálhatatlanul készültek az emléktárgyak Szolnokon.
Ausztriában így szokás. Vagy, akinek ilyen autója van, annak így kell, szabad, lehet. De hagyjuk meg annak a lehetőségét is, hogy a kiállított autókat parkoló autóknak nézte a Helyi Termékek Vására idején a sofőr. Persze az sem kizárt, hogy terméket hozott. Vasárnap délelőtt, amikor nem gond Szolnokon parkolni. Igaz, lehet is bárhogyan, mert rendőr nem járt arra. Nincs itt semmi látnivaló! A haza meg a parkolás osztrák rendszámmal is minden előtt.
Pici, családias, különleges, nem olcsó. Viszont Szolnok egyetlen olyan étterme, amit a város határain túl is jegyeznek. Antialkoholistaként nehéz alámerülni az orosz konyhában, viszont a desszertek kedvelőjeként ki merem jelenteni: ritka finom Pavlovát ettem a szolnoki Balalajkában.
Talán még nem is fogadott vendégeket a Tisza szálló, amikor ezt a később képeslappá lett fotót a budapesti Weinstock Ernő a kerthelyiségről elkészíthette. Ennél csak az az érdekesebb, hogy a felvételből a szolnoki Nerfeld bank műszerosztálya sokszorosított képeslapot 1928-ban.
Autó a régi „százlábú” híd szandai oldalán, ideiglenes alagút az egykori Ságvári körúton, rosszul datált víztoronyépítés a Széchenyi lakótelepen. Három szolnoki kép a Fortepan-ról.
Meg lehet sértődni, hogy a csak álmokban létező Csáklya utcai híd miatt nem indul el a bukott polgármester szentté avatási eljárása, de lehetne reális és fontosabb célokért is dolgozni.
Még csak 131 éve nevezik Kossuth térnek, Szolnok főterének azonban legalább ugyanilyen hosszú előtörténete is van. Keletkezése homályos, múltjának fordulópontjai viszont elmesélhetők.
Olyan országban szeretnék élni, ahol a helyi demokrácia születésnapján a kormány azt hirdeti, hogy akár a reklámjukat is megkérdőjelezheted, lehetsz bármilyen, szükség van rád.
