Talán még nem is fogadott vendégeket a Tisza szálló, amikor ezt a később képeslappá lett fotót a budapesti Weinstock Ernő a kerthelyiségről elkészíthette. Ennél csak az az érdekesebb, hogy a felvételből a szolnoki Nerfeld bank műszerosztálya sokszorosított képeslapot 1928-ban.

Alapvetően nem egy izgalmas felvétel, hiszen egy elsőre nehezen azonosítható épület részlete, illetve egy üres kerthelyiség látható rajta vagy másfél tucat fehér abrosszal leterített asztallal. A ?nehezen azonosíthatót? 1928-ban tessék értelmezni! Abban az évben, amikor április 14-én megnyílt a Hegedűs Ármin által tervezett és Szolnok városa által, az úgynevezett Speyer-kölcsönből építtetett Tisza szálló. Majd egy évszázaddal később, számtalan családi, iskolai, vállalati és egyéb rendezvény után még akkor is könnyű azonosítani a szálló kerthelyiségét, a Tiszára nyíló szobák alatt futó árkádot, ha lassan másfél évtizede csak emlékeinkben élhet ez a hely. Az átadás tavaszán sem a fotós, sem a kiadó, sem az építtető, sem az első bérlő – Westher Rudolf – nem sejthette a szálloda későbbi sorsát. Nekik ott és akkor az lehetett a legfontosabb, hogy reklámja legyen az új szállodának, pláne, hogy a remélt termálkutat addigra nem sikerült feltárni.

Mivel e képeslap hátulján szerepel a kiadás éve – 1928 – egyértelmű, hogy a felvétel a nyitás környékén készült. A kora tavaszi időpontra utalnak az erkély virágtartóiba ültetett friss virágok, illetve az üres kerthelyiség is, hiszen sokkal jobb reklám lett volna, ha már vendégek népesítik be a székeket. De szerintem a szűk képkivágás is azt sejteti, hogy a fotós az építkezés utolsó pillanataiban járhatott a szállodában, és annak nyomait egy ilyen beállítással tudta kikerülni. Ráadásul a célnak így is megfelelt a felvétel, hiszen egy szép épületet, sok-sok megterített asztalt örökített meg, azaz akár azt is üzenhette Weinstock Ernő felvétele, hogy nyitásra készen, vendégeket vár az ország új szállodája.

Számomra rendkívül érdekes, hogy Weinstock miként juthatott be a szállodába a nyitás előtt. Már többször írtam a második világháború után Nagyváradiként élő (1893-1985) fotográfusról, aki a húszas években önállósította magát, körbefotózta az országot, és jóminőségű illetve nagymennyiségű kész képeslapokkal házalt a helyi kereskedőknél. Biztos, hogy első vidéki útjai alkalmával Szolnokra is eljutott, miként több képeslap bizonyítja, hogy a második világháború kitöréséig újra és újra visszatért. Jó üzletember volt, tehát tudnia kellett, hogy a szolnoki Tisza-parton valami számára is fontos készül. A kérdés már csak az, hogy kit és hogyan tudott rávenni a még át nem adott épület fotózására, illetve miként került kapcsolatba a Nerfeld bankházzal, akik egyébként nem voltak a legjelentősebb szolnoki képeslapkiadók.

A Nerfeld bankházat még az első világháború előtt alapította ifj. Nerfeld Ferenc, amihez édesapja teremtette meg a pénzügyi alapokat, aki a 19. század második felétől volt Szolnok jelentős kereskedője. Legismertebb üzletük a Szapáry és a Gorove (Kossuth) utca ívelt sarkán állt, ahol a húszas évekbe szép lassan felvásároltak több ingatlant, hogy aztán 1929-ben felépítsék oda a bérházukat. Bevallom, évek óta nem tudok rájönni, mit is jelentett „a Nerfeld bank műszerosztálya”, amelyik többek között ezt a képeslapot is megjelentette. De afelől nincs kétségem, hogy a Tisza szálló megnyitásában ők is jó üzletet szimatolhattak, hiszen azon a 96 évvel ezelőtti tavaszon Szolnok legelegánsabb helye készülődött a vendégek fogadására. És biztos, hogy nemcsak a szálloda (26 szoba), a pár hónappal később megnyíló fürdő vendégei akarták képeslapon tudósítani ismerőseiket, milyen jó helyen járnak, hanem a szolnokiak is büszkék lehettek az újra fejlődésnek indult város egyik első, nagy beruházására.