A kőhordó tragacs összerogyva, a faladik helye üres, a múzeum feliratú vasajtón lakat, és a poros ablakokon benézve sincs nyoma semmiféle kiállításnak a Milléren. Pedig a szolnoki Szabadtéri Vízügyi Múzeumot országos jelentőségű műszaki örökségként is számon tartják.
Elvittek a városból gimnazistákat, első világháborúban hadirokkanttá lett középiskolai tanárt, köztiszteletben álló Szapáry utcai orvost, és további legalább 1000 szolnokit egy ordas eszmére hivatkozva. A szolnoki elhurcoltak teszik igazán megrendítővé a Galériában nyílt kiállítást.
A fiatal rendőr fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Köhögve kapkodott levegő után, bal kezével pedig a szíve tájékát masszírozta, nehogy infarktust kapjon. Hátát a Hetényi portájának nyomta, szemei kikerekedtek.
- Nehogy most pusztulj el szép szemű - simogatta meg bal kezével meglehetősen sután Tünde, a Szigony pincére, aki mosolyogni is próbált, de véraláfutásos arca ezt nem nagyon engedte.
- Hozzád indultam - nyögte a rendőr, a következő mondathoz viszont még nem volt elég levegője.
- Ide a kórházba?
- A Szigonyba… - és csuklani kezdett. - Mi lett… a francba - kapott a szájához, mivel sikerült ráharapnia a nyelvére.
Vitathatatlan, hogy az eddigi legszebb szolnoki, közúti Tisza-híd volt a várost és a túlpartot 1912 (vagy 1911) és 1944 között összekötő építmény. Ahogy azt is hozzátehetjük, a legtöbb szenvedést is ennek a hídnak kellett elviselnie, miközben csak krisztusi kort élt meg.
Izaki Maszahiro, Szolnok főzeneigazgatójával és Szabó István filmrendezővel közöl többek között interjúkat a SzolnokIFIrkász most megjelent áprilisi száma. Szó van továbbá a lapban ikrekről, és ennek apropóján egy világhírű fotóról is.
Nem akarnék senkit megbántani, de fogok, amikor leírom: ha tudni akarják, miként kell egy volt szocialista megyeszékhely történetét élvezetes kiállításon bemutatni, akkor irány Salgótarján.
Képeslapok alapján jelenleg csak azt jelenhetem ki biztosan, hogy 1905 és 1907 között Szolnokon már bringáztak, a két háború között pedig árusítottak is kerékpárt. A képek mesélnek.
Természetes, hogy egy belvárosi építkezéshez közterületet is igénybe kell venni. Egy normális városban ennek vannak szabályai és költségei, amit mindenkivel betartatnak és megfizettetnek. Ha Szolnok is ilyen normális város, akkor a Mészáros Lőrinc utcában talán fél évtizede is tartó építkezés miatt – ami nemcsak járdát, de parkolóhelyeket is elfoglal –, elég sok pénz befolyhatott már a közös kasszába. Ettől még jogos a kérdés: hány évig foglalható el a közös terület?
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
