Tizedik alkalommal rendezik meg az ARTjáró összművészeti fesztivált a Szolnoki Művésztelepen. A június 24-25-ei eseményről Verebes Györgyöt, az egyik szervezőt, az 1902-ben alapított Szolnoki Művésztelep művészeti vezetőjét kérdeztük.
A Múzeumok Éjszakájában az a legjobb, hogy olyan helyekre is be lehet jutni, ami egyébként zárt terület. Például a szolnoki járműjavítóba, ahol nemcsak a frissen felújított, 111 éves víztornyot nézhettük meg, hanem a város egyik legsikeresebb üzemét is. Sínek, vagonok és olajos üzemszag.
Ismerik azt az érzést, amikor valamit nagyon vártak, az eljött, jó volt, de aztán véget ért? És ott marad valami hatalmas üresség az ember szíve környékén. És aztán már csak azt számolgatja, hogy mikor jönnek el ismét a remek pillanatok. Amiket illik megköszönni is.
Ahogy a szüleimnek Honthy Hanna a Csárdáskirálynő Cecíliája, nekem örökre Sebestyén Éva. És az a színésznő, aki először mutatta meg karnyújtásnyira tőlem, miként lesz egyetlen perc alatt a civilből művész, és hogy az igazi színész, egy erdő közepén is színpadot tud varázsolni.
Ragács Gyula több mint 110 éve készült felvétele legalább annyira érdekes, mint a képeslappá lett fotóra írt 1904-es üzenet. Amiből kiderül, hogy valakik 90 ezer koronát sikkasztottak.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
