Ismerik azt az érzést, amikor valamit nagyon vártak, az eljött, jó volt, de aztán véget ért? És ott marad valami hatalmas üresség az ember szíve környékén. És aztán már csak azt számolgatja, hogy mikor jönnek el ismét a remek pillanatok. Amiket illik megköszönni is.
bSZ2011: Még 360 nap
A bázeliek 540 éves Őszi vásárát azért tudom rettenetesen irigyelni, mert olyankor a helyiek esténként nem haza rohannak, hanem a város tereire, utcáira. Szinte mindenütt történik valami, mégis azt érezni, számukra az sokkal fontosabb, hogy találkoznak, együtt vannak, valahová tartoznak. És milyen sokszor irigyeltem a tőlünk nyugatabbra lévő városkák polgárait is, akik esténként nem otthonaikba zárkóztak, hanem az utcákon éltek, beültek valahová, diskuráltak, miközben a gyerekek szabadon rohangáltak. Mindig úgy éreztem, hogy ezek az örömök nekem hiányoznak, és azt vártam, hogy egyszer olyan helyen élhessek, ahol megtalálom ezeket.
És, akkor most szeretnék köszönetet mondani Kovács Ákosnak, Csikány Tamásnak (képünkön) és mindenkinek, akik a VI. Tiszavirág Fesztivál érdekében akár egyetlen padot is odébb tettek, zenéltek, ételt-italt árultak, ránk vigyáztak, takarítottak, hangosítottak, vagy bármit is csináltak. Mert, ha csak egy szűk hétre is, de olyasmit teremtettek Szolnokon, amire nagyon vágytam, és ami már most nagyon hiányzik.
Akik annak idején azt kérdezték, minek nekünk a gyaloghíd, azok talán a hídi vásár alatt kaptak egy újabb választ. Olykor mozdulni nem lehetett a hídon, ami közben kecsesen himbálózott a lábunk alatt. Szeretném hinni, hogy a sokasághoz nemcsak a kivételes helyszín, hanem az igényes árusok is hozzájárultak. Mert nem a fröccsöntött gagyi, a hamisítványok, a népművészeti vásárok unásig látott vacakjai köszöntek vissza a pultokról. Nem sorolom, mi mindent vittünk haza.
És remélem, mások is. Ahogy abban is nagyon bízok, hogy a borházak utcájának minden borásza, a kenyérlángosos, a lacikonyhás és a Maláta tér pultosai is megtalálták a számításukat. Mert „pénz hajtja a föld kerekét”. És, ha ment az üzlet – amit nem sajnálok, hanem tényleg őszintén kívánok -, akkor van esélyünk jövőre is valamis hasonló jóra.
Mert jó volt. A hangulat, a szervezés, a helyszín és a műsor is. Közel a negyvenhez nem kellett azzal szembesülnöm, hogy öreg vagyok már a bulihoz. Sőt, sokszor azt gondoltam, hogy a vendégek átlagéletkorát alulról súroltam. A szüleim és generációjuk is megtalálták a maguk szórakozását a VI. Tiszavirág Fesztiválon. Aminek számomra tökéletes befejezése – igen, megkoronázása – volt Weszely Ernő és a Budapest Ragtime Band műsora.
Ha jól sejtem, még 360 nap, és újra virágzik Szolnok legjobb rendezvénye. Nagyon várom!
A CIKK ELŐSZÖR 2011. JÚNIUS 20-ÁN JELENT MEG A BLOGSZOLNOKON.
