A szocializmus idején a butik, a butiksor és a butikos valami egész különleges hangzású szavak voltak. Semmi közük nem volt a nyugati metropoliszok csillogó üzleteihez, viszont itt, ezek voltak álmaink netovábbjai. Sandokános kép, Ritt farmer, az első walkman.
A baconszalonnába göngyölt, filézett fogas osztályon felüli volt. A fokhagymakrém-leves megkedveltette magát. A gyümölcsleves tisztességesen megoldott feladatnak tűnt. A halászlé pedig az utolsó cseppig elfogyott. És mindezt előzékeny, igazi pincér tette az asztalunkra a Halászcsárdában, a hídnál.
Nem kevés bátorság, avagy elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki piacra dobjon egy több mint négy órás, elsősorban gyerekeknek és kiskamaszoknak szóló hangoskönyvet. A Móra Ferenc kiadó Fesztbaum Béla közreműködésével megtette. A repülő osztály feledhetetlen élmény.
Az a betegségem, hogy külföldön járva mindig azt nézem, hogy ott mi működik, ami nálunk nem. És vajon miért? Azt hiszem, ez nem kisebbrendűségi komplexus, hanem az örök optimizmus: ha már olyan büszkék vagyunk az eszünkre, néha használhatjuk is. Angliai jegyzetek.
Nagyon jó volt szolnokinak lenni augusztus 14-én a tiszaligeti stadionban, ahol MÁV MTE focicsapata első hazai mérkőzését játszotta. És nem csak azért, mert a paksiak elleni meccs 3-1-es győzelemmel végződött.
A Csepel D-705-ös platójának szélén Bíber Pál, a Verseghy Gimnázium testnevelője egyensúlyozott, de nem 1963-ban, hanem minimum egy évvel korábban. Még néhány kép arról a felvonulásról.
Ha megáll, hogy a 17 milliárdos NKA-pályázat döntnökei valóban „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést” követtek el, mit tettek a pénzhez jutók? Például Szolnokon?
A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.
Az egykori Kossuth téri artézikút puttós szobra immár harmadik oldaláról is ismert. A „felnik” valójában „kerámia kompozíció”, és úgy tűnik, Zsoldos László készítette a Hegesztőt.
