Benczúr Gyula tizenéves rajzai elképesztők és ritkán láthatóak. Úgyhogy már csak ezért se hagyják ki a mester emlékkiállítását a Szolnoki Galériában. A véleményemet meg nem kell osztani.
A néhai Mezőgép előtti zebra gát felőli oldalán tátongó lyuk lehetne akár az állami közútkezelőé is, hiszen országos főutat keresztező gyalogátkelőnél tátong. Persze lehet a városé is, hiszen egy belterületi „járdán” van a folytonossági hiány. Esetleg azokhoz a közműcégekhez is tartozhat, amelyeknek a vezetékei a sózás vagy a rossz minőségű beton miatt egy ideje fedetlenek. Vagyis mindenkié, tehát senkié. Baleset esetén ki lenne a felelős? Szolnokra is ráférne már a „Járókelő”!
Abban nem vagyok biztos, hogy Szolnok utolsó konflisa látható ezen a képen, az azonban bizonyos, hogy a fogat a vasútállomástól a centrum felé indult az akkori Beloiannisz utca végén.
Van abban némi keserű áthallás, ahogy magára maradt Simon Ferenc Ápolónő gyermekkel című alkotása az egykori Abonyi úti iskola udvarán, ahová húsz éve helyezték át, 42 éves korában.
Tévedtem. Szolnoknál nem 1909. március 15-én ívelt át utoljára fa közúti híd a Tiszán, hanem 1945 nyarától talán 1946 első feléig. A „szép Tisza-híd” romeltakarítási fotói igazolják ezt.
Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.
Eötvös téri víztorony, néhai bölcsőde a torkolatban, Kossuth utcai palotasor, tárház, egykori malmok. A pusztuló Tisza szálló melletti felsorolást a szolnokiak gyorsan kiegészítették.
Mikor nyílhatott Szolnok első kávéháza, és volt a városban kávémérés? A helyi rendőrkapitány vajon engedélyezte a 0-24 órás nyitva tartást? Jutott eszembe a Fő a kávé című kiállításon.
Nyolc benzinkút a városban, a Május 1. Ruhagyár szolnoki Elegant boltja, a 60 szobával bővítendő Tisza szálló. Információk a Jubileumi Kereskedelmi Szakbizottság 1974-es kiadványából.
