A Beloiannisz/Baross és a Csarnok utca Szapáry felőli sarkán álló házban, annak lebontása előtt, a Tiszavirág espresso működött. Ott, ahol a háborúig kerékpárt is lehetett vásárolni.
A szolnoki „szép Tisza-híd” felrobbantásai közötti korként is jelölhetjük a város ’20-as, ’30-as évekbeli történetét, de akár azt is mondhatjuk: itt ez a modern lakásépítés első időszaka.
Jövőre nemcsak húsz éve lesz, hogy Szolnokra szerződött, de a negyvenedik évébe is belép Dósa Mátyás, akinek a Főfőnök ebben az évadban a negyedik bemutatója a Szigligeti Színházban.
A csak hason fekve elolvasható buszmenetrend a szolnoki Ady Endre úti buszmegállóban a 37-es járatra vonatkozik. Ami vagy nem létezik, vagy menetrendje érdektelen, netán ma már senki sem tájékozódik ilyen táblákról. Mert az ugye kizárt, hogy egy jórészt adóforintokból fenntartott szolgáltatót ennyire ne érdekelje az adófizető ügyfelei kényelme, vagy a buszmegállói állapota. Persze a hétrét görnyedve sem kényelmesebb tájékozódni. Marad a térdelés. Büntetnek vagy könyörögjünk?
Mindenért más a hibás. Az ügyesen hazudó főnököt pedig a legnagyobb átverése után is szeretjük. A Főfőnök nem lesz kirobbanó siker, pedig az elmúlt két évtized legfontosabb bemutatója.
A Tisza szálló önmagában csak probléma, bármiféle megoldás csak jónéhány másik szolnoki ügy átgondolása révén lenne lehetséges. Szubjektív összefoglaló a Közünk Szolnokhoz első estjéről.
A 900 éves Szolnok felirat meddig volt a „Hatvanas” bejárata felett? A megyei napilap kiadója miért csináltatott kétféle 1975-ös kártyanaptárt? És egy csomag ünnepi franciakártya.
A hét kiemelt magyar film önmagában is elég lett volna, hogy meg akarjam nézni a Mai Manó Ház Felvétel! című kiállítását, amely a forgatások standfotósai előtt is tiszteleg(hetne).
Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.
