Avagy képek egy romantikus szerelmi négyszögről, meg monológok a B oldalt kezdő bús férfitól. Szolnokon színházi előadás olyan remekül még biztos, nem kezdődött, ahogy a Cyrano indul.
Kádár-Csomor Gábor 44 anzix – tollrajzok Szolnokról című kiállítása október 3-tól látható az Agórában. A „Széchenyipiros” rajztanárával Szolnokról és diákjairól is beszélgettünk.
Nem világos, hogy mikortól használjuk ezt az elnevezést, az azonban biztos, hogy amit ma Tiszaligetként ismerünk, alig hetven éve kezdett kialakulni. A következő Élő blogSzolnok elé.
Ötödször beszélgettünk az évad elején Barabás Botonddal, a Szigligeti Színház direktoraként. Ám most először több szó esett az első bemutatóról, mint az igazgatásról. Vagy mégsem?
A Szolnoki Városüzemeltetési Kft. vezetője lemondott, majd a polgármester öt évre visszamenő vizsgálatot rendelt el. Aztán pár héttel később mindent visszacsináltak. Csak hiszti volt?
A Tisza szálló úszómedencéjében kezdtem a napot, majd a néhai Sztálin téren sétáltam el a vármegyeházáig. A Dózsa György úti megállóban szálltam villamosra. Tovább álmodtam régi álmokat?
Emlékeznek még az M8-as autópályának arra a nyomvonaltervére, ami valahol Szolnoknál kapcsolta volna az M4-hez, azaz új utat nyitott volna nekünk Nyugat felé? Sokszor eszembe jut.
A színészet és a színház dicsérete? Szembesítés a megöregedés problémáival? Az őszinte szerelem győzelme? A mindennel és mindenkivel kufárkodók felmutatása? Sok fa áll ebben az Erdőben.
A csend miatt zárok be. Végleg. Meguntam hallgatni. A Kosztarika valamikor duruzsolt. Ide nemcsak inni, de találkozni meg dumálni jártak az emberek. Ma meg?
