A régi 4-estől Délre október 4-én lesz lomtalanítás. Viszont a Sütő és a Mészárol Lőrinc utcák találkozásánál 12 nappal korábban, szeptember 22-én már megjelent az első kacat. De miért? Ezen az alapon egész évben utcára tehetnénk a lomokat. Igaz, ez a rozzant kanapé már nem az egyén gondja. Elnézést az erős kifejezésekért! Önző idiótákkal nem lehet normális várost építeni! Ezt a kacatot idő előtt utcára rakó szellemi gatya bizonyítja: nem mindig minden a fejétől büdös.
Miről? Az életedről. Aminek felnőtt évtizedeit Szolnokon töltötted, így emlékezhetsz arra, milyen volt, miként változott ez a város a múlt század közepe óta. Bagdi Eszter példamutatása.
Szolnok legfiatalabb városnegyede nincs fél évszázada, hogy lakott, és története is maximum plusz másfél évtizedre nyúlik vissza. Viszont ma miden negyedik szolnoki a Széchenyin él.
A megválasztott polgármester mellett eddig is sertepertélt a bukást feldolgozni képtelen expolgi, és immár egy lemondása ellenére hivatalába visszahelyezett fő-városüzemeltetőnk is van.
Nem tudom, emlegették-e már annyiszor Szolnokot tévésorozatban, mint az RTL Bróker Marcsi szériájának első részében. Az alkotók nem akarták letagadni, hol játszódik a történet.
Az Otthonunkért a Cukorgyári Lakótelepért Egyesületet hamarosan, többségében nem „őslakosok” alapítják meg, akik azonban Szolnok egyik ikonikus szegletéért már eddig is sokat tettek.
Pataky Attila, Deák Bill vagy éppen Tóth Gabi és GwM választások előtti, a kulturális miniszter általi kitömésének kiderülése közben ne feledkezzünk meg a szolnoki kedvezményezettekről!
Weinstock Ernő 1928 és 1932 között készült fotóján látszik igazán, milyen szép volt Szolnok első vasbeton közúti hídja, amely alatt átnézve a Tisza-part akkori fejlődése is felsejlik.
A blogSzolnok Album rovatában jelent meg egy fotó a vasútállomástól induló konflisról. A kép hátulján ez szerepelt: „Szolnok utolsó konflisa, 1966”. A közös emlékezet azonban mást mond.
