A világon számtalan Magyarországnál sokkal rosszabb hely van. De azért a világ legjobb sajtófotóit felvonultató kiállítás helyszíne sokat elárul rólunk, meg az országról is, ahol élünk.
Ez most tényleg ajánlás, ráadásul nagyon személyes. Április eleje óta fut ugyanis egy „napi sorozat” az Aktív Rádión, ami nem véletlenül minden reggel 9 óra 50 perc körül hangzik el.
Egy kora tavaszi hétvégén örökíthette meg az ismeretlen fotós a szolnoki Beloiannisz utca elejét 1975 és 1978 között. Csenevészek még a facsemeték az 1-es előtti buszmegállónál.
Szolnok jövője a jelenben keletkező adatokon is múlik. Ha azt nem tudjuk, hogy ma hányan és kik laknak a városban, hogyan akarunk bármit is tervezni és építeni? Városi adatbánya kell!
Szolnok néhai első kerülete, a később Zagyván túli városrésznek nevezett „negyed” a két folyó és a vasút révén jól lehatárolható, pedig itt négy jól elkülöníthető részről is beszélhetünk.
A Tisza szálló önmagában csak probléma, bármiféle megoldás csak jónéhány másik szolnoki ügy átgondolása révén lenne lehetséges. Szubjektív összefoglaló a Közünk Szolnokhoz első estjéről.
A 900 éves Szolnok felirat meddig volt a „Hatvanas” bejárata felett? A megyei napilap kiadója miért csináltatott kétféle 1975-ös kártyanaptárt? És egy csomag ünnepi franciakártya.
A hét kiemelt magyar film önmagában is elég lett volna, hogy meg akarjam nézni a Mai Manó Ház Felvétel! című kiállítását, amely a forgatások standfotósai előtt is tiszteleg(hetne).
Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.
