(Nyári ismétlés: Ez az interjú 2017. április 25-én jelent meg először.)

– Jelent már meg könyved Paul McCartneyról, George Harrisonról, novellásköteted John Lennonról, és 2012-ben a Beatles-apokrif, ami a banda felbomlása után követi a tagok életét. Honnan datálható ez a Beatles-rajongás?

– Előbb olvastam róluk, mint hallottam a zenéjüket. Tizenegy éves voltam, amikor a szüleim polcán olvasnivaló után kutattam, és a kezembe akadt Ungvári Tamás Beatles-bibliája. Egyébként ez az első magyar nyelvű Beatles-monográfia, amit többször is elolvastam, annyira lenyűgözött a sztori, meg a szereplők, hogy milyen jó fejek és micsoda utat jártak be. Vidéki srácok, akik megcsinálták a tutit. Én is vidéki srác voltam, szolnoki, és persze én is a tutiról álmodoztam. Szóval, amikor meghallottam az első Beatles-dalt a rádióban – a Rock And Roll Music című felvételt, ami egyébként Chuck Berry-feldolgozás -, már tudtam, hogy kik ezek. Szerencsére a nyolcvanas években egy csomó Beatles-sorozat lement a Magyar Rádióban. Köszönhetően annak, hogy a rádió egyik munkatársa, Molnár Gábor – aki egyébként a második magyar Beatles-monográfiát jegyezte az édesapjával, illetve a magyarországi rajongói klubot vezette – megszállott. Hála neki és ezeknek a műsoroknak, sok mindent föl tudtam venni a rádióból. Ritkaságokat is. Nem is tudom, volt-e még a világon olyan ország, amelynek az állami rádiója annyi Beatlest sugárzott, mint a Magyar Rádió a nyolcvanas években. Ráadásul egy csomó különlegességet.

– De miért éppen ők ragadtak meg?

– Mert baromi jók. Szerintem. És nagyon cool arcok. Lenyűgöznek mind a mai napig. Mostanra eljutottam oda, hogy tulajdonképpen más zenét nem is hallgatok, csak Beatlest. Más nem köt le. Tudom, hogy ez mániákus, de ez van.

– A Facebook bejegyzéseidből is úgy tűnik, hogy nem egy szimpla Beatles rajongó vagy. Gyűjteményed is van? Esetleg felkerested a kultikus helyeket?

– Gyűjtemény? Lemezek, könyvek, csecsebecsék… Liverpoolban viszont még soha nem jártam. Londonban igen. Az Abbey Roadon, McCartney cégének irodaházánál meg egy-két efféle helyen. Viszont láttam ötször élőben Sir Pault és egyszer Ringót. Ezek számomra felérnek egy liverpooli kiruccanással.

– Öt éve jelent meg a legutóbbi Beatles témájú könyved. Miért kezdtél bele egy újabba?

– Beatles-témában igyekeztem mindig olyan területet lefedni, amiről még nem volt szó. Mármint a magyar szakirodalomban. A legutóbbi Beatles-könyvem az együttes utóéletét meséli el. Ott kezdődik, amikor a banda feloszlott. Akkor azt gondoltam, mindent elmondtam róluk, amit akartam. Aztán kiderült, hogy mégse. Ugye a bölcsek szerint az életben csak az biztos, hogy egyszer meghalunk. Úgyhogy, ha azt kérdezed, írok-e még a Beatlesről, tanácstalanul széttárom a karom.

– A Beatles vágatlanul című új könyvedben olvasható történetek fikciók vagy szorgos kutatómunka eredményei?

– Sztorik az együttes életéből. Vágatlan és szókimondó sztorik. Olyanok, amelyeket több, főként angol nyelvű forrás megemlít, én pedig összegereblyéztem, tematika szerint rendeztem és válogattam őket. A válogatás első számú szempontja az újszerűség és a ritkaság volt. Valamint a nézőpont. Mutassuk meg, lássuk meg a Beatles igazi arcát, ami az imázs mögött lapult. A hús-vér embereket a maszk mögött. Azt, hogy nem szentek, hanem nagyon is emberik és emberek voltak. Szerettek, veszekedtek, megcsaltak, kibékültek, megbocsátottak, és volt néhány káros szokásuk meg szenvedélyük. Vagyis olyanok voltak, mint bármelyikünk. Mindezen felül persze iszonyú tehetséges zenészek.

– Miért gondolta a kiadó, hogy egy ilyen könyvvel érdemes kijönni? Te kerested őket vagy felkérésre írtad?

– A Facebookon kezdtem el posztolni ezeket a Beatles-sztorikat. Mindig olyanokat, amelyekről azt gondoltam, hogy érdekesek lehetnek, mert nem a közismert arcát mutatják a Beatlesnek. Nem az imázst, a mindenki által jól ismert képet a négy mókás gombafejű srácról, hanem az ezek mögötte rejtőző valóságot: szex, drogok és rock and roll. Innen kerültek át a történetek előbb egy internetes oldalra, aztán pedig könyvvé formálódtak. Olyan könyvvé, amely a világ első rock and roll bandájáról szól. Mert a Beatles az volt, a rock and roll fíling minden kellékével együtt.

– Mennyi idő alatt született meg a Beatles vágatlanul?

– Két évvel ezelőtt kezdtem posztolni a sztorikat a Facebookra. A Gittegylet című internetes kulturális oldalon, 2016 elején jelent meg pár írás. Onnantól pedig már a könyv készült.

– Milyen a fogadtatás? Azt látom, hogy sok helyen írnak róla, sok helyen dedikálsz.

– A Beatles lassan ötven éve megszűnt, és még mindig foglalkoztatja az embereket. Szóval igen, a sajtó is érdeklődik a könyv iránt, és csináltunk már három bemutatót Brnótól Budapesten át Egerig. Utóbbi városban működik az Egri Road Beatles Múzeum, ami egészen fantasztikus hely, profi és hozzám hasonlóan megszállott menedzsmenttel.

– Mikor jössz emiatt Szolnokra?

– Bármikor, ha hívnak.

– A Beatles vágatlanul ugye nem egy klasszikus irodalmi munka. Viszont többször posztoltál egy készülő regényről, ami Fiumében játszódik. Ez mikor jelenik meg?

– A fiumei cápa című regényem június elején jelenik meg a Helikon Kiadónál. Az idei könyvhéten már biztosan kézbe vehető lesz.

(Fotók forrása: Benedek Szabolcs facebook oldal)