A kép jobb felső sarkában, felénk a nagy tűzfalával néző ház az egyetlen, amely e fotón megörökített épületek közül még ma is megtalálható Szolnokon. Ez a kép 1965 márciusában készült az akkori Beloiannisz út és Hősök tere sarkáról. Ahová évtizedekkel később épült bankszékház.

Az ismeretlen fotós a mai Baross utca páros oldalán, a Madách és a Mária utcák torkolatai közötti szakaszon állva örökítette meg Szolnok főutcájának páratlan oldalát. A romhalmaz helyén, amelynek eltakarításán sokan serénykednek, ma a Budapest Bank magányos székháza áll. A bontási terület mögött látható földszintes és kétemeletes ház a Szív utcához tartozik, de ezek sincsenek már meg. Helyükön egy nagy üres telek található, egyik sarkában a borzalmas lángosos lakókocsival, a másikban pedig két, torzóként maradt kő kapufélfával. A legtávolabbi, legmagasabb ház az egyetlen, amelyik ma is a helyén van: a Pelikán szálló mellett, a parkoló szélén, már a Jászkürt utcához tartozva. (A mellékelt kép az SZTK felől nézve mutatja ezeket a telkeket, a tűzfalat és a Budapest Bank Szív utcai homlokzatát – a szerk.)

Ezt a képet egy csomag fotóval együtt Pap Bélától kaptam, készítőjének a nevét nem mondta meg, csak annyit, hogy anno a város építkezéseit örökítette meg. A Kossuth tértől a Gólyán át a Tiszaligetig nagyon sok helyről készített fotókat 1961 és 1966 között. Sok helyre többször is visszament, így például ezt a bontási helyszínt is megörökítette bő egy évvel később. (A mellékelt fotó 1966 októberében készült – a szerk.) Hogy mi lehetett a célja ezekkel a képekkel, nem tudom, csak feltételezem: a munkája összefügghetett a városban zajló beruházásokkal. Ami a hatvanas évek elején kezdett beindulni, hogy aztán a hetvenes években dübörögjön igazán, és megszülethessen az új belváros, a Jubileum tér környéke vagy éppen a Móra úti lakótelep.

Ezek a fotók, illetve a megörökített törmelék halom helyén lassan három évtizede álló banképület azonban felvet néhány kérdést a város első említésének 900 éves évfordulójához kapcsolódó hatalmas beruházásokról. A bontás helyén, illetve a mellette lévő további három, Beloiannisz utcára néző telken – a Pelikán parkoló mai bejáratáig – egyemeletes házak álltak, amelyeknek földszintjein üzlethelyiségek sorakoztak. A mellékelt, bányászzenekaros fotón pont az elbontott ház nem látható, viszont az utána, a Szapáry felé következő további épületek igen. Szolnok „bevásárló utcájának” egy részletéről beszélünk, ahol a második világháború előtt és után is különböző szakboltok sorakoztak. Ezért is érthetetlen, hogy a későbbi nagyáruházak megépítése előtt bő évtizeddel – a Centrum, a Sztár, a Sportbolt és főleg a Skála is majd csak a hetvenes évekre készült el -, miért kellett ezeket az üzlethelyiségeket felszámolni.

A megoldás természetesen a négyes főút átkelési szakaszának a kiszélesítése, ami az 1965-ben készített bontási felvétel alapján legalább egy évtizeddel azelőtt megkezdődött, hogy a projektet végül 1975-ben hivatalosan átadták. Ha a mellékelt légifelvételt megnézzük – a kép felsőszélén a Jászkürt utca 2. szám alatti, ma is álló bérház, illetve alul, középen a nagyposta jellegzetes ívelt épülete jól felismerhető – akkor beláthatjuk, hogy mennyivel tolódott el a mai Baross utca középvonala annak páros oldalától. Nézőpont kérdése, hogy sokkal vagy kevéssel, az azonban biztos: épp annyival, amennyi a Hősök tere és a Jászkürt utca közötti üzletsor halálát jelentette. (Meg majd nyolc év múlva a légifelvétel jobb alsó sarkában látható Madas-házét is.)

Ezek a képek persze mást is elárulnak. Például azt, hogy a mai Hősök tere 1965-1966-ban Kelet felé megnőtt, és azon oldali torkolata a Madách utca elejével szembe került. Ami egyben azt is jelenti, hogy míg korábban az SZTK épületének ment neki a tér szélén futó út, addig a szanálások után létrejöhetett a tömb melletti Budai Nagy Antal utca. De, ami talán ennél érdekesebb, és talán ezért is érdemes egy kicsit ezt a fotót nézegetni: megörökítette a hatvanas évek közepének télvégi, kora tavaszi öltözködését. Érdemes csak a férfiak fejfedőin elidőzni egy kicsit. Minden bizonnyal nemcsak a házak eltűnésével, de a sapkák változásával is illusztrálni lehetne az idő múlását.