2025.08.27. (szerda)

Egy évszázad anzikszai

Egy évszázad anzikszai

Dátum:

A képeslapok különleges forrásai egy város történelmének. Egyrészt eltűnt házakat, tereket, hangulatokat őriznek, miközben arról is mesélnek, kik és mikor kezdték a várost fotózni, aztán a képeiket árusítani. Persze az anzikszok hátoldala is érdekes, hiszen személyes történeteket őriznek.

A blogSzolnok még gondolat sem volt, amikor elkezdtem a várost ábrázoló képeslapokat gyűjteni. Egyszerűen azért, hogy szolnokinak érezzem magam, és mert mindig izgatott a történelemnek a kézzelfogható része. Aztán, ahogy gyűltek a képeslapok, egyre többször történt meg velem, hogy elkezdtem őket összehasonlítgatni, próbáltam megjelenésük szerint időrendbe állítani a képeket, felfedezni rajtuk azokat az apró részleteket, amelyek utcák, terek, épületek változásai és ezzel történeteit segítik megérteni. Emlékszem, milyen sokáig nem tudtam elhelyezni a Madas-házat, hiszen élőben már nem láthattam, a kevés megmaradt képeslapról pedig nem volt egyértelmű, hogy melyik házról is van szó, és az pontosan hol is állt. Aztán szép lassan, pontosabban pár képeslappal és fotóval később összeállt a mozaik.

A következő lépés azt hiszem, az volt, amikor a blogSzolnokon elkezdtem ezekről a „felfedezéseimről” írni, amiből rendszeres, heti lefoglaltság lett. És bár a mai napig nagyon örülök, amikor sokan tetszikelik a szolnoki képeslapokról szóló írásaimat, azért is jó érzés, amikor valami rejtélyt segítenek megoldani az olvasók. Ám bevallom, a legjobb dolog mégiscsak egy-egy képeslap érintettjével kapcsolatba kerülni. Sokszor elmeséltem már a Kossuth téri úttörők történetét, akiket a hatvanas évek elején örökített meg egy fotós, amiből aztán nagypéldányszámú képeslap lett. Írtam erről az anzikszról, mire az egyik szereplő levelének köszönhetően közel fél évszázaddal később kiderült, mit is kerestek akkor ott azok a gyerekek. De kaptam már levelet unokáktól, akik az első világháborúban Vácon élő nagypapájuk lapját találták meg a blogSzolnokon, sőt kacifántos családtörténet és nem éppen szép udvarlás is derült már ki szolnoki lapok hátuljáról.

Ezért jó ideje már a szolnoki képeslapok mind a két oldalát „kutatom”. Részben azért, mert a legritkább esetben datált fotókat időben elhelyezheti a postai bélyegző vagy a képeslap írójának személyes közlése. Másrészt pedig azért, mert ezek a helyi vonatkozású, emberi történetek legalább annyira hozzátartoznak Szolnok múltjához, mint az anzikszok fotói. Szívszorítók az első világháború idején tömegesen küldött katonaüzenetek, ugyanakkor megmosolyogtatók az ügyetlen udvarlások vagy éppen a banális szövegek. Az pedig már-már valamiféle vadászösztön kielégítése, amikor olyan szolnoki lap kerül hozzám, amit ismert ember küldött, vagy ő kapott, netán valamilyen fontos városi eseményre reagálnak a postázók. Persze tudom, az ilyesmi nem hoz mindenkit lázba, de talán megmagyarázza, miért őrzök közel hétszáz Szolnokot ábrázoló képeslapot.

Amelyekről az Élő blogSzolnok Anno október 21-ei estjén mesélni is fogok. Nem mindegyikről, csak a számomra legkülönlegesebbekről. Próbálom megmutatni majd a legrégebbi szoloki képeslapjaimat, egymás mellé rakni az ugyanazon fotóstól vagy kiadótól származó lapokat, és természetesen idézni is fogok egykori érdekes üzeneteket. Közben pedig emléket szeretnék állítani azoknak, akiknek sok szolnoki képeslappá lett fotót köszönhetünk, és akik eredeti szándékuk ellenére a város amolyan képes krónikásai lettek. Nélkülük nem tarthatnék rendszeresen Élő blogSzolnok előadásokat, például olyat, mint az október 21-ei Anzikszok egy évszázadon át, avagy Szolnoki képeslapok kiadása és küldése című. Mindenkit várok erre a rendhagyó előadásra.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ez a villa kihagyhatatlan

A tervező visszaemlékezése szerint, amikor a villa megrendelője meglátta az épületet a kert felől, sírva fakadt. Minden bizonnyal a következő negyven évben is többször zokogott szeretett háza sorsát látva. Ha élne, ma is potyognának a könnyei: örömében. Mert Walter Rózsi villája régi fényben ragyog.

Poznanból Szolnokra

Nem fogok történelmi túravezetést előadni a Nagy-lengyelországi vajdaság fővárosáról, arra ott vannak az útikönyvek meg turisztikai honlapok. Viszont elmondok néhány olyan élményt, amelyek arról szólnak, miket lenne jó, akár egy lengyel nagyvárosból is hazahozni, Szolnokra.

Szőlő, fagyi, Vadkert

Soltvadkerten harmincnégy évvel ezelőtt jártam először és harminc év utoljára. Azt hiszem, pár ezer egykori, szolnoki Közgés, ha más számokkal is, de hasonló intervallummal tudná elmondani ugyanezt a mondatot. A szőlők, a táborok és a cukrászda is megvan.

Milyen jól kijöttek, ha bementek

Sebők Nándor, Konzum, Hatvanas, Alföldi, Munkás, Szövetség, Skála Tiszavidék, Sarudi, Koxi - nevek amelyek mentén a kiskereskedelem huszadik századi szolnoki története is elmesélhető. Alapvető változást jelentett a pénztárgép, a bevásárlókosár és a hűtőpult, de a maszek és a butik is.