Szolnok Széchenyi városrészéről jelent meg - szerintem 1986-ban - egy alig hatvanoldalas kiadvány, ami három és félévtized távlatából is kitűnő kordokumentuma egy új negyed születésének. A korabeli hasznos információk mellett az eredeti álmokról és a valóságról is szól ez a könyvecske.
Lottósorsolás Szolnokon, nyolcgólos MÁV SE vereség a szovjet válogatottól, tizenegy zenekart felvonultató Cigánybál a Nemzeti étteremben, lemezlovas képzés. Az építkezések mellett ezek is hozzátartoztak Szolnok korabeli híreihez hatvan, ötven és negyven évvel ezelőtt, márciusban.
Víztorony, vasúti megállóhely és hotel is található ebben a viszonylag hosszú utcánkban, ahol több buszjárat közlekedik, mint Szolnok néhány városrészében. Akik csak a város iparával kerülnek kapcsolatba, előbb keresik fel ezt az utcát, aminek a környéke bő 300 éve lakott, mint Szolnok központját.
Szolnokon legalább öten foglalkoztak bérautó-szolgáltatással a második világháború előtt, és mondjuk, a belváros és az alcsi vasútállomás közötti útért 2 pengőt számítottak fel. Hogy az öt vállalkozó közül ki, milyen márkát használt, csak a legnagyobbnak tűnő Horvát Bérautó Garázsról tudható.
Faragó Sándor a második világháború előtt sok mindennel foglalkozott Szolnokon. Kereskedett képekkel, írószerrel, árult gramofont, szerelt írógépet, volt fotólaborja, bélyegzőgyára, nyomdája, kötészete, sőt könyvkölcsönzője is. Azonban a számolócédulái mutatják leginkább üzleti zsenialitását.
